A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Viszont azok mellett szeretnék voksolni, megyei tapasztalataim ezt támasztják alá, akik azt mondják, hogy szükség van a politikai programra, akármikor lesznek is a választások. Én tudom, hogy azzal az igénnyel, ahogy mi a XIV. kongresszusra gondoltunk, ez a program ma nem megfogalmazható. Mégis, én is úgy látom, és azokhoz csatlakozom, akik azt mondják, hogy csak egy választási akcióprogram ma nem hozza úgy össze a pártot, hogy képes legyen egyébként a választások és a békés átmenet vezénylésére. Nyilvánvaló, hogy nem kerülhetjük meg [sic!]. Én tudom, hogy a működési sza­bályzat vitaképes állapotban van, de nagy valószínűséggel csak működési szabály­zatban gondolkodni a kongresszuson kevés lesz. Azt gondolom, hogy fel kell gyor­sítani a munkálatokat. Az alapszabály odavitelét nagy valószínűséggel nem kerülhetjük meg, legalábbis így érzékelem a Fejér megyei véleményekből. Azt szeretném hozzátenni: mindenki voksol a küldöttválasztás és általában a közvetlen demokrácia mellett, szóval mindent, amit lehet, közvetlen választással döntsünk el. Ezért nálunk fölvetődött az a gondolat is, hogy amennyire lehet, a lét­számhatárokat, tehát a küldöttek választásához a létszámhatárt csökkentsük. Ná­lunk egyébként igényként az 500 fő fogalmazódott meg. Hallottam, a Grósz elvtárs mondta, hogy 600, illetve a tervezet 800-at tartalmaz. Egyetért mindenki azzal, hogy minél előbb, szóval lehetőség szerint júniusban — és én is ezt támogatom — válasszuk meg a küldötteket, és a kongresszusra való felkészülés időszakában ke­ményen és komolyan dolgozzunk a küldöttcsoportokban. Úgy gondolom, a köz­vetlen demokrácia az így is érzékelhető, természetesen azzal a követelménnyel, hogy nemcsak a küldöttek dolgoznak, hanem az őket küldők véleményét is meg­ismerik. Én is sokkal inkább a választmány jellegű központi szerv létrehozása mellett vok­solok és minél előbb. Ha megvalósítható, akkor még ebben az esztendőben javaso­lom; egy szűkebb Központi Bizottság működésével vagy végrehajtó szerv működé­sével értek egyet. Ebben az esetben teljesen másként vetődik fel a pártelnök és főtitkár kérdése is, mert más jellegű működésről van szó. Szeretném hozzátenni, ahogy a Dunaújvárosi Pártbizottság első titkárától hallot­ták, én azt gondolom, nem egyedi jelenség Fejér megyében, hogy megkérdőjelező­dik a megyei pártszervek szerepe, most Fejér megyében, Dunaújvárosban, ki­mondatlanul vagy kimondva, úgy gondolom másutt is. Két szubjektív megjegyzést engedjenek meg nekem: nincs nekünk személy szerint a Mádlné Icával semmi ba­junk, tehát ezt nagyon szépen kérem, hogy higgyék el nekem. És még egy: én pon­tosan tudom, ha egy megyei pártszerv mellett egy megyei első titkár voksol, akkor annak nagyon fura színezete is lehet, feltételezik, hogy netalántán azt a széket félti, amelyben ül. Nem tartozik a legkényelmesebb székek közé a megyei első titkár szé­ke, úgy gondolom semmi védenivaló nincs rajta, de azt is gondolom, hogy a jelen­legi időszakban éppen azért, mert a megye mint közigazgatási egység létezik, és még egy darabig fog [sic!], valamiféle — nem feltétlenül arra a fajta megyei pártbi­zottságra, ahogy most működik — koordináló, esetleg szövetségi renszerben vá­lasztási jelleggel működő megyei pártszervre, úgy gondolom a jövőben is szükség van. De én azt tisztelettel kérem, ha lehetséges, hogy e mellett a felvetés mellett ne menjünk el szó nélkül, már minthogy kell-e a megye, vagy nem kell. Annál is inkább ne mert nyüt levélben és elég nagy nyilvánosság előtt fogalmazódott meg. Meg kell mondanom, Központi Bizottságunk presztízse az utóbbi hetekben tovább csökkent, s ha kérdéseket a levegőben hagyunk és nem válaszolunk meg, akkor azt 995

Next

/
Thumbnails
Contents