A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a tárgyalás, de ugyanakkor új módon kellene felfognunk, és komoly készséget kellene demonstrálnunk a tárgyalásokra. Ezért javaslom, hogy a tárgyalások logikájának megfordítását gondoljuk meg. Arra gondolok én is, ami írva is vagyon, hogy az előkészítő tárgyalásokat befejezettnek kellene nyilvánítanunk, az előkészítő delegáció befejezte a működését, a tárgyalási delegációnak a komoly tárgyalásra vagy az érdemi tárgyalásra kijelölt delegációnak a munkája következik. Célszerű lenne egy tárgyalási koncepció kidolgozása. Nem a tárgyalási formán van a lényeg, de abban az értelemben mindenképpen a formát is figyelembe kell venni, hogy szerintem ezt a bizonyos nemzeti kerekasztalt össze kell hívni, és ez egy bizonyos értelemben fordulat a tárgyalás logikájában értelmezésem szerint, mert kell valaki, aki összehívja. És e vonatkozásban én elképzelhetőnek tartom, hogy vagy az Országgyűlés elnöke, vagy pedig akár az Elnöki Tanács elnöke — aki egy vitathatatlan, a testületétől bizonyos értelemben elválasztva is vitathatatlan tekintélyű közjogi méltóság, a Straub elvtárs

44 — összehívhatná egy meghatározott dátumra, időpontra ezt a bizonyos nemzeti kerekasztalt. A nemzeti kerekasztalon részt vehetne az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és tagjai, szakszervezetek, érdekképviseleti szervek sora is meghívást kaphatna. A meghívó személy, az összehívó személy reprezentatív funkciót töltene be a tárgyalások kereteinek meghatározásánál. Ezen a tárgyaláson, a nemzeti kerekasztal ülésén szerintem elsősorban a választási időpontról, a választási törvény logikájáról, fő koncepciójáról és a választásokig terjedő időszak teendőiről kellene eszmét cserélni. Én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a nemzeti kerekasztal összehívása előtt egy rövid időre [sic!] találkozzon külön konzultációra az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP. Ugyanakkor egy, a nemzeti kerekasztal ülésén létrehozandó albizottságban lehetne sort keríteni a gazdasági válság elhárításának, a szociális hatások ellentételezésének kérdéseiről, amiben a kormány szakértőinek is részt kellene venni. Azt gondolom, hogy ez a nemzeti kerekasztal egy ilyen plenáris, magas szintű, demonstratív nyitóval indulna, szakértői munkával folytatódna, és vélhetően a megegyezésre újra egy ilyen reprezentatív formában gyűlnének össze. A megegyezést pedig kormányzati, parlamenti befolyásukkal élve, a részt vevő politikai erők garantálhatnák. En azt szeretném ehhez hozzátenni, hogy amennyiben a parlament elnöke vagy az Elnöki Tanács elnöke hívná össze a nemzeti kerekasztalt, bizonyos értelemben feltételül lehetne szabni azt, hogy a többi politikai erő képviselői hagyjanak fel a parlament támadásával, a most folyamatban levő visszahívási eljárásokkal,

45 tehát akkor stabilizálni kellene a parlamentet a választásokig hátralevő időre, szerintem ebben megegyezést lehetne létrehozni. Köszönöm. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Tóthné Kiss Mária elvtársnő. Utána Molnár Magda. TÓTHNÉ KISS MÁRIA elvtársnő: Tisztelt Központi Bizottság! Amikor a Központi Bizottság állást foglalt egy újabb pártértekezlet összehívása mellett, meggyőződésem, hogy az akkori információk, amik eljutottak a Központi Bizottsághoz, ezt az állásfoglalást kívánták. Úgy ítélem meg, hogy újra értékelni önmagunkat nem szégyen, különösen, ha ez a munka érdekében történik. Naponként lehet hallani, végighallgatni a sokszínű és sokirányú véleményeket. Tudom, nem szerencsés, amikor újragondoljuk elképzeléseinket, nem szerencsés kimondani, hogy rosszul ítéltük meg, rosszul mértük be a pártértekezlet megtartását, és én is csatla989