A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kozom az előttem szólókhoz, hogy nem pártértekezletről kell beszélni, hanem rendkívüli pártkongresszusról. Azért is bátorkodom ezt mondani, mivel tegnap olvastam a Vasárnapi Hírekben, ahol megerősítették, hogy ez nem lehet elvi kérdés, nem az elnevezés a fontos, hanem a tartalom, és ha igényli a tagság [sic!], ez sem kizárt. Úgy érzem, itt tagság igény van, és erre most lehet hivatkozni, és azt hiszem, lehet ezzel tömegeket is megnyerni. Számomra még három dolog, ami ezt indokolja, ebből néhány gondolatot, mert sokat nem szeretnék ismételni. Mi egy értekező ország vagyunk, szervezünk és szervezkedünk, mozgalmon belül, mozgalmon kívül, így kellően eltereljük egymás figyelmét a munkánkról, a mindennapi teendőnkről. Egy rendezvény legyen, ez konkrétan legyen munkakongresszus, de ez egy előremutató, egy célért tenni akaró legyen. Meggyőződésem, hogy ez segítheti igazán a választások sikerét. A másik indokom egy kicsit házi feladat. Ahol én élek és dolgozom, SzabolcsSzatmár megyében, környezetemben a pártalapszervezetektől én is kaptam jelzéseket, leveleket, információkat, konkrétan a megyei pártlapban üzentek SzabolcsSzatmár megye KB-tagjainak, hogy képviseljük, hogy ne pártértekezlet legyen, hanem kongresszus. Nem a házi feladatot kívánom teljesíteni, nekem is meggyőződésem, hogy pillanatnyilag a felfokozott hangulathoz ez mindéképpen elkerülhetetlen. A levelek mit tartalmaznak és hogyan képzelik el ezt a rendkívüli pártkongresszust, tulajdonképpen mi legyen a feladata? Vállalja fel a jelenlegi társadalmi és politikai helyzet alapján még az ősz folyamán — és nem indokolták meg konkrétan, hogy ez szeptemberben vagy októberben legyen —, de mindenképpen ez év végéig a kongresszus feladata legyen az MSZMP helyzetének a meghatározása, rövid távú választási és politikai program elfogadása. A kongresszus küldötteinek kiválasztása alulról építkező legyen, a párttagság megbízásából kapják ezt. Tegyen közzé rövid távú gazdaságpolitikai programot, úgy gondolják, így a tömegek befolyásolására lesz lehetőség. A bent maradni szándékozó párttagok — mert már ezt is fel lehet így fogni — jelentős változásokat akarnak, ezért tenni is képesek, de csak úgy, ha tudják és érthetően megmondjuk, mik az értékeink, mi az, amit meg kell őrizni és mi az, amivel a jövőben is számolhatunk, és mi az, amire azt mondjuk, hogy az elmúlt években nem jól tettük? Ma itt nagyfokú káosz van, nem tudjuk hová tenni, és valljuk be, önmagunkban sem sokszor. Ezzel párhuzamosan is jó lenne néhány következtetést, tanulságot is levonni. A tagság el van bizonytalanodva, és mondjuk meg, hogy mi is. Nem érzik, nem tudják, nem tudjuk időnként mit képviseljünk, mi mellett álljunk ki, álljanak ki, és mit utasítsunk vissza. Ezért is van az a sok közömbös ember, amiről az elmúlt időszakban elég sokat hallottunk. Többen úgy fogalmazták: mikor beléptem, megmondták, mi az elvárás velem szemben, meddig és mit képviseljek, ma káosz van, és nem vagyok képes feldolgozni és eligazodni a folyamatokban [sic!]. Nagyfokú felháborodást vált ki a párttagság, de nemcsak a párttagság körében egyes vezetők korrupciós dolga, visszaélése. Ezt a sajtó gyönyörűen nyilvánosságra hozza, de hogy ezért milyen büntetés vagy számonkérés jár, hány embernek vonták vissza a kitüntetését, erről még soha nem lehetett olvasni. Nem az a lényeg, hogy ezt halljuk vissza, de az emberek igazságérzete ezt is megköveteli, mert ezek a vezetők visszaéltek a tagság, a nép bizalmával. A tisztességes párttag ezt nehezen érti meg. Gond és érthetetlenség van a tagság körében a lakóhelyi politizálás miatt is, és emiatt is várható, hogy az elkövetkezendő időszakban tovább fog csökkenni a párt létszáma. 990