Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
47 Jan. 17. Wasserburg. István bajor herceg elismeri, hogy Ortolf lovagnak még 1704 magyar forinttal tartozik. — Reg. Boica XII. 87. — (M.) 48 Jan. 17. Köln város előtt három polgára meghatalmazást ad Gérard us Jongénak, hogy magyarországi és ausztriai alattvalóknak hitelbe adott áruja ellenértékét behajthassa. — Quellén z. Wien D/l. 1830, reg. -(M.) 49 Jan. 17. Velence elrendeli Zerim Nicolosi kihallgatását, vajon kapott-e és miért Magyarországból pénzt és levelet, gyanú esetén pedig letartóztatását. — Tört. Tár 1888. 468, reg. — Óváry I. 72, reg. (Velencei állami lt.) — (M.) 50 Jan. 17. Pötschner Lajos müncheni polgár feleségül adva leányát Gumprecht Lipót regensburgi polgárhoz, hozományul 600 magyar forintot ígér, amit a vőlegény ezer magyar forinttal viszonoz. — Reg. Boica XII. 87. — (M.) 51 Jan. 18. Zs. Kállai Lökös fiához, Miklóshoz. A lengyel király és Vitold litván herceg nagy sereggel az országba betörni szándékoznak. Jól felszerelt fegyvereseivel azonnal vonuljon Kassára, ahová 20-án ő is megindul. — Katona XII. 40. (Wagner kézirataiból.) — Szirmay: Szathmár II. 360, eml. — Fejér X/5. 115, titkospecséttel. Az eredetiben: Lewkes. — Sprawozdanie 26, reg. — Mon. Pol. XI. 73, reg. (DL 43074. —Békássy cs.) — (M.) 52 Jan. 18. A kalocsai káptalan Zs.-hoz. Rozgonyi Simon országbíró levelére a Pál bátai apátnak Bátmonostori Lászlóval folytatott perében a Szeremlyén és Bátmonostora birtokok (Bodrog m.) közti határt I. László király oklevele alapján megállapítja. — Zichy VI. 83. (DL 78985.—Zichy cs. zsélyi lt.) — (M.) 53 Jan. 18. (6. die oct. epiph.) A vasvári káptalan Garai Miklós nádorhoz. ítéletlevele értelmében a de Castriferreo 1 regali bíró, esküdtek és a többi polgár és hospes mint felperesek, valamint Molnar-i Domokos fia: Demeter alperes közti perben két megbízottja, Hollos-i Miklós és Márk mesterek Gench-i Balázs és Koltha-i Márton mesterekkel, a királyi kúriából kiküldött nádori emberekkel Molnár birtokra és ott a Molnary-i Domokos fia: Demeter és osztályos atyafiai kezén lévő, a civitas Castriferrei regalis és Molnary birtok között, ultra fluvyum Rabe magne recentis fekvő, a civitas Castriferrei felé eső vitás területre kiszálltak. Ott a szomszédok és a város képviseletében megjelent Bodolo Miklós bíró és az esküdt polgárok jelenlétében az alperes supra pontem Molnary Hyd vocatum non longe in ipsa terra litigiosa in portu seu rippa dicti fluvii Rabe magne recentis in loco pratoso, ubi concavitas parva apparet, állva előadta, hogy a nagy Rába folyó folyása egykor ott volt, ahol most a völgy vagy meder van, a Stremen folyó folyása vagy medre pedig ott volt, ahol most a fluvius Rabe van, de ez a jégtorlaszok következtében régi medréből kilépve az Yztrermen folyó medrébe folyt. Innen (a hiteleshelyi és nádori megbízottak) a vizessé vált, de nem túl mély mederben egy lándzsányi vagy valamivel kisebb szélességben a Demeter kezén lévő vitás földek közepén jó nagy távolságon továbbhaladtak a vasvári káptalan és egyház földjén levő Feketheer nevű mederhez közel, ahol a vasvári egyház Zydofelde nevű birtokának a földje határos; ezen a helyen a Demeter által a régi Rába folyásaként mutatott meder közel a Rába folyó partjához, Pispiky faluval szemben megszűnik. Demeter a meder és a Rába folyó közötti földről azt állította, hogy ez az a sziget, amelyet egykor István király adományozott; a kezén lévő többi föld tárgyában rendes bírája előtt egy későbbi időben kész feleletet adni. Ezek után a meder ügyében tudakozódva lelkiismeretesen megállapították, hogy az nem a Rába
