Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

okleveleit pedig érvényteleníti. — Pannonh. rendt. X. 621. — Fejér X/5. 368, hibásan. (Pannonhalma, Tihanyi apátság 1-29. — DF 208408.) — (M.) 3038 Dec. 3. Marienburg. A német lovagrend nagymestere a római procurator-hoz. A Zs. kívánságára rendkívül díszesen kiállított követség, amellyel ö Budán nagy pompát fejtett ki, végre hazatért. A budai ítélet után Zs. tanácsára a követek az esztergomi érsekkel a lengyel királyhoz mentek, s elvállalták 69 400 schock garas megfizetését, amiből 25000 schock Zs.-ot illeti. Ezt a 25 000 forintot(!) a marsall az ő akarata ellenére vállalta. Az összeg rövid idő alatti előteremtése óriási terhet jelent. — Koeppen 145, kiv. (Königsberg lt.) — Joachim—Hubatsch 1/1. 1747, reg. (Uo.) A levélben az évszám nincs feltüntetve. 3039 Dec. 5. (Bude, 28. die oct. omn. sanct.) Garai Miklós nádor a szepesi káptalanhoz. Abaúj és Sáros megyék közgyűlésén, amelyet máj. 16-án prope civitatem Cassoviensem tartott, Vzfalua-i Jakabnak Alsouicha-i László fia: Mihály fia: János leányától Dorottyától született fia: Pál, azt állítva, hogy Alsouicha birtok ius femineum sequeretur, pert indított Alsouicha-i Benedek fia: János diák ellen, követelve tőle, hogy mutassa be a nádor előtt a birtokra vonatkozó okleveleket in specie, és adja ki a birtokból az anyját illető részt. A pert előbb az alperes (proc. Kuzeg-i Albert) kívánságára Szt. Jakab nyolcadára, majd miután az alperes ekkor nem jelent meg, hat márka bírsággal mindszentek nyolcadára halasztotta. Ekkor a felperes bemutatta Rozgon-i Simon 1410. jan. 16-án Kassán kelt ítéletlevelét, amely szerint János diák pert indítva Tarkw-i Lőrinc fia: Tamás özvegye ellen, aki visszatartotta Alsouicha birtok egy részét, Zs. 1399. febr. 26-i Lőcsén kelt oklevelével igazolta, hogy Vzfalu-i János fia: Jakab — fiai: Pál és János diákok nevében is — és Alsouicha-i Benedek fiai: Miklós és János diákok — nővérük: Pogan (dictus) Péter felesége: Margit nevében is — egyezséget kötve Tarkw-i Lőrinc fia: Tamás mesterrel, bár annak Alsouicha-i birtokrészét bíróilag Miklós diáknak ítélték, felosztották egymás között a birtokot, kikötve, hogy ha Tamás mester fiú örökös nélkül hal meg, az egész villa a másik félé lesz. A felosztásban kilenc jobbágytelket in linea a parte occidentis adiacenti existentes az Vzfalu-iak és Alsouicha-iak, totalem aliam lineam predicte ville Alsouicha a parte orientali adiacentem, sex iobagiones in eadem résidentes, exceptis quatuor integris sessionibus in eadem linea a parte septemtrionali apud manus dictorum Pauli et Iohannis filiorum Iacobi et domine Margarethe existentibus Tamás mester kapta. Az oklevél alapján Rozgon-i Simon a fiú örökös nélkül elhunyt Tamás részét János diáknak és rokonainak ítélte. Az alperes annak bizonyítására, hogy bár a birtok iure femineo attineret, de őt abból nagyobb rész illeti meg, valamint, hogy ő és testvére: Miklós sokat költött ad rectificationem etiam eiusdem possessionis, bemutatta: 1. Zechen-i Frank volt országbíró 1398. szept. 7-i iktatóparancsát, amely szerint az alperes testvére: Miklós diák a szepesi káptalan három visszafoglaló jelentésével és Paztoh-i János, valamint Zechen-i Frank három ítéletlevelével igazolta, hogy Alsouicha, másképp Alsua birtoknak Lőrinc fia: Tamás kezén lévő részét háromszor ítélték visszafoglalásra Miklós számára, Tamás azonban, aki ennek mindig ellentmondott, egyszer sem jelent meg; ezenkívül bemutatta a) a szepesi káptalan 1394. júl. 2-i oklevelét, amelyben a király parancsára átírta saját 1309. ápr. 19-i oklevelét, mely szerint Rykolf fiai Henrik mester quandam hereditatem suam Olswa vocatam Scepus-i László fiának: Mihály comes-nek adta, leírva Alsouicha birtok határait; b) I. Lajos 1362. jan. 24-i oklevelét, amely tartalmilag magában foglalta a szepesi káptalannak I. Károly számára tett jelentését arról, hogy Olsua birtok határait kijelölve, annak