Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

formában átírja, jóváhagyja és Szent Mihály arkangyal iránt táplált devotio-ból hatalma teljéből, Borbála királyné hozzájárulásával, a prelátusok és bárók tanácsára és egyöntetű dekrétuma alapján örök érvénnyel megerősíti II. András 1224. évi oklevelét, amelyben a Vas megyei Pachun nevű földet a káptalannak adományozta (Reg. Arp. 410). Méltóságsor. — A felhajtáson: Lecta et correcta. Hártyán, iniciáléval és függőpecséttel. Vasvári kápt. mit. fasc. 4. n. 14. (DF 279143.) Okt. 17. Zs. a vasvári káptalan részére átírja II. András királynak a káptalant javaiban megerősítő 1217-i oklevelét. — Hazai okmt. IV. 265. (Vasvári kápt. mit. fasc. 4. n. 15. — DF 279145.) — Densusianu 494, részlet. — (M.) Okt. 18. Varannó. Rozgonyi Simon országbíró a leleszi konventhez. Tartson vizsgálatot az eperjesiek panaszára, amely szerint a Sáros megyei Szentlászló birtok Radács felőli határjeleit Csicseri Orosz János és társai lerombolták. — Iványi: Eperjes 172, reg. (Eperjes város lt. 114. sz. — DF 228719.) — (M.) Okt. 18. (10. die 8. diei dom. p. oct. Mich.) A szepesi káptalan Zs.-hoz. Parancsára Cristianus-szal, a káptalan cantor-ával, a Rúsdorff Jakab comes terrestris nevében eljáró Türk (dictus) Péter Leuche-i bíróval, a Donauich-i Henrik (fia:) Péter comes castri Scepusiensis nevében megjelenő Vytkendorff-i Lászlóval, a szepesi 24 város bíráit képviselő Péter Sperndorff-i, Knobloch Miklós de Suburbio dicti castri, Cristilinus Balmar-i és Harmannus Odorinum-i bírókkal mint a királyi oklevélben kijelölt királyi emberekkel — a szintén megbízott László knini püspök közben elhalván — kiküldötte bizonyságát: Corpona-i István kanonokot az egyrészről Rvber (dictus) Zsigmond, az in terra Scepus fekvő Igló királyi város bírája és az ottani hospes-ek, civis-ek és lakosok, másrészről Maryas fia: László, Miklós fia: Antal, Péter fia: János és László fia: Jakab Marcusfalua-i nemesek közt támadt viszály elintézésére. Az első alkalommal a felek Szt. Mihály nyolcadik napjáról (okt. 6.) a következő vasárnapra (okt. 9.) halasztották a nemesek és a város határainak megállapítását. Az újabb találkozáskor hosszas vitatkozás után felszólították a nemeseket, hogy Marcusfalua birtokra és határára vonatkozó privilégiumaikat és okleveleiket a királyi parancs értelmében tegyék le, mire azok egyszer azt válaszolták, hogy ilyenek nincsenek nekik, máskor, hogy vannak, de nem akarják letenni azokat. Egy darabig még civakodtak a felek, majd hozzájárulásukkal a királyi emberek a káptalani megbízott jelenlétében megvonták a határt. Ez in prato, in quo currit Leucherbach fluvius, ott kezdődik, ahol az Odorinum-iak, a Balmar-iak, a Marcusfalua-iak és a Nova Civitas-iak határai összeszögellnek, irányát földhányás jelzi in ripa, que ren dicitur; további kettő ascendendo usque ad berch seu collem ad viam tritam, que vádit de Noua Civitate versus Marcusfalua, a Nova Civitas-iaknak a rét melletti szántóföldjein, amelyek a Marcusfalua-i nemesek szántóival szomszédosak, az ötödik in terra non arabili, que dicitur Drysch; innen usque ad fluvium Hornad flectendo a Noua Civitas-iak földjein újabb három, átlépve dictum fluvium Hornad inter ipsum et rivulum E[y]sseyfen alio nomine Brusnik vocatum; majd pertranseundo dictum fluvium Eysseyfen két hegy között a völgyben halad, a hegy lábától rét mellett felkapaszkodik a hegy tetejére; innen a másik oldalon leereszkedve inter salices modicum directius se flectendo a Eysseyfen alio nomine Brusnik patak és egy másik patak közt, amely venit de metis illorum de villa Botizi, vonul in magna acclivitate ad montem nigrum dictum vulgariter Swarczenberg alio nomine Fekkete Erdew hegytetőn álló két nagy fenyőfával szemben, veniendo superius ad cacumen montis nigri predicti, majd völgyön át pervenitur ad altiorem montem lapideum, qui vocatur Lubislanth; erről a hegyről