Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

descendendo átmegy egy nagy völgyön, ahol sub quodam monte densarum arborum caput fluvii Brusnik van, járt úton ad montem dictum super Eysenbach alio nomine Aldenberg jut, innen két régi földhányás mellett, amelyek egyikében alsó részén megégett nagy fenyőfa áll, descendendo in magna declivitate usque ad vallem in aquam Eysenbach, in qua fuit olim minera urburarum pro cupro cudendo habens duos lapides magnós erectos, amelyek közül a bal oldali a Marcusfalua-iak, a jobb oldali a Noua Civitas-iak határjele; az utóbbitól egy úton sűrű erdőn át előbb ascendendo, majd descendendo pervenitur ad locum, qui vocatur Crych, ubi olim fuerit montana; innen descendendo pervenitur ad aquam, que vocatur Crygseyfen, két nagy és magas hegy között, quorum unus a sinistris Hewnenberg vocatus pro meta illorum de Marcusfalua et alius a dextris Stangenberg dictus pro meta illorum de Noua Civitate designaretur; deinde pertranseundo dictos montes et sequendo continuo vallem, in qua currit aqua Crygseyfen, nagy erdőben veniendo ad altitudinem ipsius silve et montis versus fluvium NagGylnich érint előbb egy új határjelet circa quandam arborem magnam platani vulgariter ohorn dictam, majd egy utat, que currit in medio montis, az út alatt veniendo ad dictum fluvium Naggilnich ad circuitum magnum et reflexum ipsius fluvii, qui vocatur vulgariter Dy Groskeer, quasi per modum clipei triangulati seu brachii curvati, s az itteni új földhányásnál, ahol cadit in dictum fluvium Nag Gylnicz, végződik. A megvont határok szerinti erdőket de Noua Civitate való hospesek és lakosok birtokában hagyták. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 74864. (Máriássy lt.) — Hártyán, függöpecsét zsinórjával. Igló város lt. oki. 20. sz. (DF 280786.) — Schmauk: Supplementum 192 (sok hibával). — Illéssy 20, reg. — Közi. Szepes múltjából IX (1917) 47, reg. — Csáky I. 294, reg. — A privilégium néveltérései: Türk, Leuche, Wytkendorff, Knoblouch, Rayber, Leuterbach, Reem, Botisi, Schwarczenberch, Fekete erdő, Lubizland, Ysenbach, Aldenbergh, Krigk, Krigkseyfen, Hunenbergh, Stanghenbergh, Nadgilnitze, Nadgilnitz, Dy grosse Ker, Nadgilnitz. — A privilégiumot átírták: a) Zs. 1424. jan. 8. (Uo. 40. sz. — DF 280806.) > II. Ulászló 1499.jan. 14. (Uo. 89. sz. — DF 280856.) > II. Lajos 1519.jan. 29. (Uo. 118. sz. —DF 280884.) — b) Szepesi kápt. 1480. nov. 11. (Uo. 84. sz. — DF 280851.) — (M.) 2805 Okt. 18. (in Luce) A csornai konvent előtt Kysfalud-i István fia: Miklós diák, valamint — a másik részről — magnus Lőrinc fia: Antal és parvus Jakab — anyja: Erzsébet nevében is — fogott bírák közbenjárására meg nem történteknek tekintik az egymásnak okozott károkat s egymás ellen elkövetett hatalmaskodásokat, és érvényteleneknek nyilvánítják az összes számukra vagy elődeik számára kiállított peres iratot, signanter divisionales. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 61320. (Kisfaludy cs.) 2806 Okt. 18. (in Luce) Miklós jászói prépost és a konvent előtt Ruzka-i János fiai: Bertalan és Karnis tiltakoznak az ellen, hogy Pelseuch-i Imre vajda fiai: László és András mesterek, Detre nádor fiai: Péter és Miklós Gunch birtokon lakó cíviseikkel és jobbágyaikkal felszántatták és bevettették az ő Ruzka birtokuk határain belül fekvő nagy darab szántóföldet. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 87853. (Esterházy es. Repositorium 47-R-9.) — (M.) 2807 Okt. 18. Velence közli Miklós zenggi comes követével, hogy a Quarnerói öböl őrzésére rendelt hajókat saját kárára nem rendelheti vissza a Zs. javára űzött kereskedés miatt, a comes számára azonban hajlandó engedményeket tenni. — Ljubic VI. 284. (Secreta consilii reg. V-71.) — Frangepán I. 171, eml. — (M.)