Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

aurifabro, Iohanne Zeczig, Nicolao pellifice, Iacobo filio Kloz in uno dictorum signorum metalium per ipsos demonstratorum resolutis cingulis, discalciatis pedibus comparendo et terram [super capita eorum levando] et continuanter dicendo, prout moris est iuxta regni consuetudinem iurare super terram, megesküdtek arra, hogy az általuk kijelölt határok valóban azok, amelyek privilégiumuk szerint Sykesfeulde két, Sebynhez csatolt részét elválasztják annak harmadik, Ordo villa-hoz csatolt részétől. Ezután kiküldöttei és a királyi ember a szükséges helyeken jól látható határjeleket emelve, mindkét félnek átadták birtokát, bárki ellentmondását figyelmen kívül hagyva. Hiányos hártyán, függőpecséttel. Kisszeben város lt. 10. (DF 258986.) — A hiányzó részeket helyenként Garai Miklós 1423. máj. 25-i, ezt tart. átíró okl.-ből (uo. 17 — DF 258993) lehetett pótolni. 442 Máj. 8. Buda. Garai Miklós nádor előtt az óbudai apácák tiltakoznak amiatt, hogy a felsorolt jászok Pest megyei Külső- és Belsőhegyes nevű, Ceglédhez tartozó lakatlan birtokaikat Zs.-tól adományul kérték. — Gyárfás III. 564. (DL 9782.—Acta eccl. ord. et mon. VBuda 9-13.) — BTOE III. 565. — Bártfai Szabó: Pest 128, reg. — Bakács: Pest m. 1251, reg. — Rozgonyi Simon országbíró által ugyanezen a napon kiállított azonos tiltakozás: DL 38114. (Uo.) — (M.) 443 Máj. 8. (in appar. Mich.) A váradi káptalan fogott bírák közbenjárására megállapítja az egyrészt Perch-i Myke fiai: Mátyás, László és Benedek, valamint Perch-i Zanyo fia: Péter Perch nevű, másrészt Zepes-i Ábrahám fiai: Mihály, Imre, István, valamint Zepes-i János fia: László Mykes és Pach nevű birtokai közti határt. A határ egy régi árok végénél szántóföldek mellett kezdődik, ahol Perch, Pach falvak és Mykech prédium összeszögellnek, Perch és Pach falvak közti irányát földhányások jelzik, amelyek egymás után homokhegyen, tövisbokros helyen, két dombon, két tövisbokros helyen, mezőn, egy erdő végénél, majd sík helyen, iuxta monticulum Herbolthhalma vocatum és iuxta quandam viam publicam in loco cicadoroso emelkednek, a következő kettős földhányástól kezdve, amelyek penes quandam terram Ganeusgaath vocatam vannak, a Perch és Zepes falvak közti határt jelző földhányások közül az első kettő szántóföldek közt — közelebbről a második in medio cuiusdam terre cicadorose — van, ettől számítva a negyedik in cacumine cuiusdam montis vulgo Kezepkorhanhalma vocato, az ötödik inter terras cicadorosas prope laqueum(!) Portogostow vocatum a hatodik penes quendam lacum in loco cicadoroso vulgo Zarvaszeek vocato, a hetedik in quadam planitiosa terra vulgo Keserewperye vocata emelkedik, innen a határ elér ad viam, que ad villám Keteles duceret, az úton versus villám Ebes haladva ad quandam viam cruce signatam, per quam itur de villa Zepes ad villám Zouath, vonul és az itteni kettős földhányásnál végződik. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 43085. (Múz. törzsanyag. Illésházy cs.) — (M.) 444 Máj. 8. (f. VI. p. Joh. a. port. Lat.) (Pozsony város tanácsa előtt) Peter Weinwachter (pozsonyi) lakos elismeri, hogy Augustine Lebyczer von Olmuncz-nak adósa fvmf stukch Joltsch-sal és zwey schokch grosch és XXI grosch-sal, amit karácsonyra (dec. 25.) meg kell fizetnie; zálogul leköt egy szőlőt, glegen zu gefang auf Tebner gepiet, aintthalben zenest des Varvueben weingarten, anderthalben zenest Hern Stephan dy zeit Pharrer zu sand Michels weingarten zu Prespurch, hozzátéve, hogy hitelezője esetleges hiányáért minden egyéb vagyonával szavatol.