Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

falwa-i Márton nemesek, Tepliczky János és Gall (mindkettő circumsp.) Neczpal-i vlachok (Walachi de Neczpal) Istenbe vetett hitükre tett eskü alatti kihallgatása után megállapították, hogy Jwsth András csupán Korom Bálintnak az ő birtokán legeltető vlachját fogta el a nyájával együtt, jótállást is csak a nyájért vett. A panaszból mást nem tudtak megállapítani, kivéve azt a 12 bárányt (demptis XII angnis!), amelyet Jwsth András az okozott kár fejében megtartott. — A második vizsgálat Jwsth Andrásnak arra a panaszára terjedt ki, hogy Korom/Koram Bálint és testvére (fráter): Demeter mintegy 50 fegyveres lovassal és gyaloggal — lándzsákkal, pajzsokkal (clipeis castrensibus), számszeríjakkal (balistis apprehensis) és nyilakkal (sagittis appositis) — rárontottak az ő Nezpal-i birtokára és őt, aki semmit sem vétett (nullis ex ipsius demeritis), le akarták fejezni; ő azonban Zabokrek-i birtokán volt, hogy a nádornak szánt ajándékok elküldését intézze. Korom Bálint ezt tagadta. András azonban tanúkkal — Bereck Szenthmarton-i és Kelemen szentpéteri (a Sancto Petro) plébánosok, KysJessen-i János szolgabíró, NagJessen-i Jessensky Miklós és mások, nemes és nem nemes szomszédosokkal és határosokkal — bizonyította panaszát, Korom Bálint viszont csak szóval (vocetenus) tagadta a vádat. A megye úgy ítél, hogy Bálint 15 nap múlva huszonötöd magával, nemesekkel eskü alatt bizonyítsa: sem személyesen nem volt ott, sem egyetértésével és akaratából, familiárisai, lovai, fegyverei nem voltak ott, és így teljesen ártatlan és mit sem tudó. — A harmadik vizsgálat tárgya Jwsth Andrásnak ama panasza volt, hogy felesége: Borbála Wigles-ből Nezpal-i birtokára tartott kocsikkal, borral és familiárisaival; és amíg felesége néhány familiárisával és clienseivel Mossolcz mezővárosban ebédelni megpihent, más familiárisai — Gergely káplán (nemes ember), Gergely, István és György (circumsp.), valamint Margit „allodiatrix" — két kocsival, két hordó borral és egy kis hordó ecettel (cum uno vasculo acceti) és egyéb holmikkal előre mentek, majd amikor Blatnicze vár alá értek, egy forrás mellett Korom Bálint istenfélelmet és emberi szemérmet félretéve (timore Dei et verecundia hominum postpositis) falmiliárisaival az országúton (in via regia publica et libera) elfogta (recepisset), es Sebeslawcze nevű birtokára hajtotta őket; a férfiakat mint latrokat bebörtönözte, holmijaikat ós javaikat, ide számítva Margit allodiatrix holmiját ós ruháit is, ma is magánál tartja (conservaret), amit saját felesége és ott levő familiárisai homagiuma fejében sem vállal (minimé Buscipere vellet). Jwsth András három tisztes (honestos etfidedignos) nemes útján felszólította Bálintot, hogy bocsássa szabadon őket, illetve a holmikat adja vissza, sőt vállalta, hogy megfizeti, ha valamivel tartoznék, de hiába. Minthogy András három megbízottja, továbbá a szomszédok, nemesek és nem nemesek útján bizonyítani tudja panaszát, és egyébként is az egész megye tudja, hogy a szóban forgók jelenleg is Sebeslawicz-ban vannak, Ulászló király új generalis decretuma értelmében Korom Bálintot György pap, Gergely, István és György familiárisok és Margit allodiatrix homagiumában (in uno homagio illorum) elmarasztalják. Papíron, melyen a szöveg a hátlapon folytatódik, s ez alatt két zöld és négy természetes színű viaszpecsét darabjai. DL 63393. (Fase. VI. n. 19.) — Megemlítendő, hogy az oklevél írója, aki írásából ítélve a turóci konvent jegyzője volt, több alkalommal használt nagy méretű zárójeleket közbevetett szövegek érzékeltetésére.