Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
mondott Decretum maius, amelynek egyes cikkelyeiben olyan személytelen megfogalmazásokkal találkozunk, mint statútum est etsancitum, ordinatum est, de regié maiestatis voluntate et dominorum prelatorum, baronum et procerum ceterorumque regnicolarum communi consilio conclusum et diffinitum est, pari universorum regnicolarum voluntate consilio et deliberatione statútum est stb . 33 A király kancelláriája útján élhetett azzal a lehetőséggel, hogy a végleges törvényszövegen a saját szempontjából változtasson, bár Mátyásnak erre tulajdonképpen nem is volt szüksége, hisz az országgyűlések többnyire teljesítették óhajait, a számára kedvezőtlen határozatokat pedig a gyakorlatban egyszerűen mellőzte. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy kisebb-nagyobb módosításokra nem került sor. Az 1464-i dekrétum megerősítő záradékából szándékosan vagy véletlenül elmaradt a királyi ígéret, hogy a dekrétumot megtartja és megtartatja. Ez a mulasztás a rendeknek is feltűnhetett, mert különben nem kérték volna 1468-ban e mulasztás pótlására. Mátyás a dekrétumban ígéretet tett, hogy a koronázási dekrétumot inviolabiliter observabimus et faciemus observari. De idézhetjük az 1471-i dekrétum I. cikkelyét is, amely eredetileg nyilván azzal a céllal készült, hogy a királyt az országgyűlések összehívásában élvezett szabadságában korlátozza, megszabva, hogy minden évben, minden országlakosnak tartson országgyűlést. A rendelkezést azonban lényegében érvényteleníti a törvénycikk végére illesztett et hoc si necessitas exigat kiegészítés. A kancellária a törvény szövegét többnyire nem sokkal az országgyűlés után adta ki, de előfordult az is, hogy a végleges szöveg még egy év múlva sem készült el. 1468. május 28-án Mátyás mondja az 1467-i országgyűlés dekrétumáról, hogy nondum perpetua editione publicatum nec adhuc certis in locis de communi consilio emendatum existat, sed aliqualiter in incerto pendet, ami azonban nehezen hihető, ha a dekrétum széles körű alkalmazására gondolunk. Mátyás előbbi állítását annak indoklására szánta, miért mentette fel a tributum fisci regalis és a vectigal corone fizetése alól a csehek ellen zászlaja alatt hadbavonuló Baumkircher Andrást, akit 1467. július 7-én éppen a dekrétumra hivatkozva szólított fel, hogy a jelzett adók beszedését, amelyek alól népei korábban mentességet élveztek, ne akadályozza. Ami a törvény elnevezését illeti, az 1320 körüli statútum seu decretum megjelölés kisebb változtatásokkal tovább élt statútum et decretum, statuta et decreta, statuta et dispositiones formákban. A leggyakrabban használt megjelölés továbbra is a decretum, illetve a decretum et statútum volt. Pro vero decreto ígéri Mátyás a törvény megtartását 1471-ben, az 1472-i törvényt viszont már pro statuto et firmissimo decreto, az 1481. július 13-i törvényt 33 Az országgyűlés működéséről Id. Holub J.: A magyar alkotmánytörténet vázlata. Pécs 1944, pp. 203—204, Gy. Bónis: The Hungárián feudal diet. Anciens pays et assemblées d'États 36 (1965) pp. 287-307.
