Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
pedig statútum et regni nostri generale decretumként emlegeti, míg az 1486-i országgyűlésen hozott cikkelyeket pro perpetuo ipsius regni decreto et statuto ac pro lege necnon iure scripto tekinti. Használták azonban a törvény vonatkozásában a dispositio, a constitutiones, a generale edictum ac decretum (Mátyás III. Frigyeshez 1465. január 16-án 34 írott levelében nevezi így az 1464-i dekrétumot) megjelöléseket is. Mátyás uralkodása alatt nincs arra példa, hogy a dekrétum megtartását a király mellett a megalkotásában résztvevő rendek is garantálják, hacsak nem soroljuk ide a főpapok és bárók azon okmányait, amelyekkel a királynak az adóra vonatkozó, az országgyűlésen tett ígéreteit szavatolták: 1462-ben külön oklevélben, 1468-ban a királyi kötelezvény végére illesztve, 1470-ben pedig a dekrétum záradékaként, amit úgy is értelmezhetünk, és a szöveg ad is erre támpontot, hogy a „felsőbb" rendek nem csak a királyi ígéret, de a dekrétum megtartását is szavatolták. A „felsőbb" rendek garantálták a király távollétében megtartott, de az általa összehívott 1474-i országgyűlés dekrétumának megtartását is, jóllehet a király utólag maga is ígéretet tett a végzések megtartására és megtartatására. A dekrétumnak nem volt egyedi, csak a dekrétum számára fenntartott formája; privilégum vagy pátens alakjában került kiadásra. Teljes értékű privilégiumként — miként a korábbi gyakorlatból ismeretes — a nemesi szabadságjogokat tartalmazó vagy újabbakat adó jogszabályokat jelentették meg. így adták ki — tehát kettős pecséttel, a méltóságok felsorolásával — az 1464-i dekrétumot, de az ugyancsak privilégium formájában kiadott 1486-i dekrétumot a méltóságok felsorolása mellett már csak a király titkos pecsétje erősíti meg, igaz, függesztett formában. A dekrétum tartalmából ítélve privilégiális formát érdemelt volna az 1458-i és az 1471-i dekrétum, de mindkettő, miként a király összes többi dekrétuma, csak pátens oklevélben maradt ránk, ami egyrészt azzal magyarázható, hogy 1458-ban még nincs nagypecsétje, másrészt 1471-ben érthető módon nem akarja a rendek követeléseit privilégiálisan, tehát in firmitatem perpetuam kiállítani. Pátensként maradt meg az 1481 júliusi dekrétum is, pedig Mátyás ennek cikkelyeit, mint perpetuo duraturos observaturosque ratifikálta. Nem láttunk következetességet a commissios kancelláriai jegyzetek alkalmazásában sem. A commissio propria domini regis jegyzet található az 1462-i, 1468-i királyi kötelezvényeken és az 1463-i, 1470-i, 1475-i, 1481-i, valamint az 1486-i dekrétumokon. Az ex deliberatione prelatorum et baronum jelenlegi tudásunk szerint mindössze egy ízben — 1470-ben — fordul elő a commissios jegyzettel együtt, igaz, ekkor is a főpapok és bárók kötelezvényének végére kerül, és megjelenik a formula 1464-ben is. Ez utóbbi esetben azonban nem privilégiális formában kiállított dekrétumban szerepel, hanem a királynak a dekrétum kiállítása napján, tehát április 6-án, a megyékhez intézett utasításában. Az utasításban az uralkodó részletesen 34 MKLlpp. 65 -66.
