Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
azonban még évekig váratott magára, mert a kincstár nem volt hajlandó további requisitorok fizetésére. Ebben az átmeneti időszakban a mindenkori kolozsvári bíró viselt gondot a konvent levéltárára, melyet továbbra is Kolozsmonostoron, előbbi őrzőhelyén, a sekrestyében tartottak. Ha valami iratra volt szükség, a fejedelem Kolozsvár bírájához, név szerint megnevezett egy vagy két esküdtjéhez, valamint nótáriusához intézte kerestető parancsát. 457 Ezt követően az illetők kimentek Kolozsmonostorra, levették a pecsétet a levéltár ajtajáról, megkeresték — többnyire János deák segítségével — a kérdéses iratot. Ezután szövegét vagy a helyszínen rámásolták a mandátum hátára, vagy magukhoz vették az eredetit, és miután az ajtót visszazárták, lepecsételték, bevitték Kolozsvárra, ahol a bíró nevében kiállított és a város pecsétjével hitelesített átiratban lemásolták, majd ismét régi helyére tették vissza. 458 Ennek a rendkívül nehézkes és kevéssé biztonságos eljárásnak szerettek volna a rendek véget vetni állandó és felelős kezelő kineveztetésével. Sürgetésükre azonban János Zsigmond fejedelem 1561 novemberében azzal válaszolt, hogy elrendelte, a konvent levéltárát szállítsák át Gyulafehérvárra, és az ottani requisitorok, akiknek a létszámát egy személlyel hajlandó volt növelni, kezeljék együtt a káptalan anyagával. 459 Minthogy erre nem került sor, 1563 júniusában az országgyűlés János deák, akkor már Kolozs vármegye nótáriusa, requisitornak való felesketésével próbálta elrendezni a kérdést. A korábbi helyzetből fenntartották, hogy levélkereséskor a konventi jegyző mellett mindig legyen jelen Kolozsvár egyik esküdtpolgára. Az új levélkereső fizetéséről azonban nem gondoskodtak, hanem a fél által az átírásért fizetendő illetékekkel kívánták jutalmazni fáradozását. Ennek értelmében János deák a keresésért 50 dénárt, az átírás első lapjáért ismét 50 dénárt, minden további lapért 10—10 dénárt kérhetett a felektől 400 Ez a megoldás sem válhatott be, mert 1565 júniusában már az országgyűlés kéri János Zsigmondtól, hogy a konventi levéltárat vitesse Gyulafehérvárra és kezeltesse a káptalan irataival együtt. 461 Ennek ellenére ismét évekig minden maradt a régiben: Kolozsvár város kezeltette a levéltárat János deákkal. 462 1 568 nyarán a rendek újra azt sürgették, hogy a fejedelem Kolozsmonostorra is nevezzen ki requisitorokat. 463 Minthogy a konventbeli levelekre „ez ideig semmi jó gondviselés nem volt", a rendek 1571 januárjában még erélyesebben szorgalmazták ugyanezt, hogy megóvják „az levelek maradékját" a további károsodástól. Minthogy azonban János Zsigmond fejedelem az apátság birtokait még 1569ben Forgách Ferencnek adományozta, a levélkeresők alkalmazásához hiányoz457 PAPP LÁSZLÓ: A hiteles helyek története és működése az újkorban. Budapest, 1936. 108—117. 458 DL 27625, 28003, 36957, 37231, 38708. 459 EOE II. 195. 460 EOE II. 218. 401 EOE II. 289. 462 DL 36877, 37227. 403 EOE II. 340.
