Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

tak az anyagi eszközök. Ezért a rendek azt javasolták, hogy a requisitorokat a fejedelem bizonyos dézsmák átengedésével fizesse, és kérték, hogy — ígérete szerint — a kolozsvári bíró számára külön hiteleshelyi pecsétnyomót készíttessen.

464 Az ügy gyorsítása érdekében ugyanez év novemberében személyi javaslatukat is megtették. Kérték az új fejedelmet, Báthory Istvánt, hogy Tolnai Miklós deákot, Csanádi János deákot és Miklós deákot, a kolozsvári nótáriust nevezze ki az újjászervezendő kolozsmonostori hiteleshelyhez.

465 Úgy látszik, hogy János deák ekkor már nem volt életben, hacsak nem ő rejtőzik a Csanádi név alatt. A politikai viszonyok bizonytalansága miatt azonban megint elmaradtak a kinevezések. Akkor sem volt alkalmasabb a belső helyzet, amikor a rendek 1573 májusában ismét szót emeltek a konvent érdekében: „ítiljük károsnak lenni, hogy ezideig pusztában állott, az levelek is mód és rendtartás nélkül voltak".

466 Közel két évtizedes vajúdás után végül is Báthory István Lengyelországba távozása előtt, 1575 júniusában, megtörtént a hiteleshelyek újjászervezése, most már lényegében világi alapon. Kolozsmonostorra, Somogyi Bálint polyáni pap conservator vezetése alatt, Szalánkeményi Miklós deák és Márton deák, a Kolozs vármegyei nótárius került; mindegyik hiteleshely külön, új pecsétnyomót kapott.

467 Szeptember vagy október folyamán Sombori László jogügyigazgató és Sulyok Imre ítélőmester, részletes ügyviteli utasítások kíséretében, átadta az iratokat a requisitoroknak.

468 Bizonyára János deák említett jegyzőkönyvezésének hatására, az új személyzet kötelességévé tették, hogy a teljes levéltári anyagot protocollumokba másolják be, az eredetiek változatlan őrzése mellett.

469 Ennek a munkálatnak az emlékei az egyes jegyzőkönyvekben máig fellelhető másolatok és töredékek, valamint az a protocollum, amely különböző időbeli oklevelek átiratát tartalmazza.

470 Sajnos, az új requisitorok nem János deák következetes szívósságával végezték feladatukat; hamarosan félbehagyták az oklevelek másolásának fáradságos munkáját — a történetírás nagy kárára. Az 1575. évi újjászervezés végleg berekesztette a középkori fejlődést, és új korszakot nyitott az erdélyi oklevelezésben kiemelkedő szerepet játszó kolozsmonostori hiteleshely életében. 464 EOE II. 372—373. — BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ: Ghymesi Forgách Ferenc. Budapest, 1904. 114, 143, 215—216. 465 EOE II. 506. 466 EOE II. 541. 467 EOE II. 562—563. — KmJkv 4319. sz. 468 JAKÓ, SIGISMUND: InstrucUuni arhivistice ale oficiilor din Transilvania, 1575—1841. = RArh 1/1958, nr. 1. p. 54—56. 409 Uo. 470 DL 32508 (F 15: 5).