Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
ilyen nevű nótáriust is. A hiteleshelyi jegyzőkönyvek írása is már 1549-től fogva az ő kezére vall. Minthogy családnevét sehol sem jegyezte fel, személyéről, életéről semmi közelebbit nem állapíthattunk meg. Lendületes, kiírt írása alapos tanultságról és nagy gyakorlatról tanúskodik. Ő az egyetlen a konvent középkori nótáriusai közül, akinek a könyveiből legalább egy reánk maradt. Ez egy Eberféle Calendarium historicum az 1551. évre, melyet János deák 1553-ban vásárolt magának. Történeti érdeklődése bizonyságaként, kora fontosabbnak ítélt eseményeiről ebbe tett feljegyzéseket. Például a nagy fordulat évének tekintett 1556. esztendőről feljegyezte, hogy Petrovics Péter mikor ostromolta meg Gyulafehérvárat, mikor űzték ki a szerzeteseket Kolozsvárról. De azt is megörökítette, hogy mikor látták Kolozsvárt az üstököst. 452 János deák származásáról csupán az bizonyos, hogy nemes ember volt. Említett könyve később Bogáti Fazekas Miklós tulajdonába került. Ebből talán arra is gondolhatni, hogy János deák valaminő kapcsolatban, esetleg éppen rokonságban állhatott a zsoltárfordító családjával. Első említésekor János deák protonotariusnak titulálja magát. 453 Feltételezhető tehát, hogy nem egyedül dolgozott a hiteleshely kancelláriáján, noha a konvent vészes elnéptelenedésére következtethetünk abból, hogy ő maga is gyakran kiszállt a helyszínre tanúbizonyságként. Mindenképpen az ő személyéhez kapcsolható az 1549—1556. évi bevallásokat tartalmazó jegyzőkönyvek utólagos egybeállítása a hiteleshelyi levéltárban hányódó, külön lapokra írt fogalmazványokból. 454 Csak az nem dönthető ma már el, hogy melyik időszakban végezte ezt a munkát. Minthogy a bejegyzések időrendje olykor megtörik, máskor ugyanaz a szöveg többször is szerepel, ezeket a köteteket kétségtelenül nem a bevallásokkal egyidejűleg, hanem utólag és hosszabb megszakítások nélkül, nagyjából egyvégtében állították össze. Talán még Fráter György rendelte el ezt a munkát János deáknak, melyet aztán folytatott egészen a szekularizációig. Az apátság megszüntetése (1556) és a requisitori (levélkeresői) intézmény végleges megszervezése (1575) közötti átmeneti időszak kísérletezései között mindenesetre János deák személye jelentette a folytonosságot az oklevelezésben. Az egykori apátság funkciói közül a XVI. század közepére egyedül a hiteleshelyire vonatkozóan maradt társadalmi igény. A rendek jól ismerték a hiteleshelyek fontosságát, és különös érdekeik fűződtek a konventben őrzött régi levéltári anyag megóvásához, zavartalan használatához. Ennek érdekében az országgyűlés már 1557. június 10-én négy-négy tekintélyes nemesre kívánta bízni a káptalan és a konvent levéltárát. 455 A következő esztendőtől fogva éveken át ostromolták a fejedelmet e személyek kijelöléséért és fizetéséért. 456 Ez a gyulafehérvári káptalanra nézve 1559 folyamán meg is történt. A konvent helyzetének rendezése 452 Kv-i Egyetemi Könyvtár, Mss I347/IIL, pag. 117, 128, 129. 453 KmJkv 5133. sz. 454 F 15; 3, 4. 455 EOE II. 81. 456 EOE II. 89, 107, 176.
