Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

elfoglalták, de az országgyűlés ekkor még intézkedett annak visszaadásáról.

430 Ekkor a magyar népesség még inkább a régi hithez ragaszkodott. Például 1546ban a Szentpéter külvárosi egyházközség magyar hívei a konvent színe előtt tiltakoztak az ellen, hogy lutheránus papot küldjenek közéjük plébánosnak, illetve hogy az Óvárban lakó szászok a barátokat kutyáknak nevezzék 431 A fokozatos bomlás jeleként értékelhető az is, hogy a Rokonad-kápolnában már 1544 előtt megszűnt a misézés, az alapító család tagjai pedig maguknak követelték vissza a kápolna céljaira adott fekvőségeiket.

432 Az erjedés korábban megindult, de a hitújítás nagyobb lendületet Kolozsváron és környékén csak 1544-től fogva vett, amikor Heltai Gáspárt választották a város plébánosává.

433 A magyar tömegeket elsősorban a helvét szellemű ún. szakramentárius irányzatnak sikerült mozgósítani az új hit mellett. Nagymértékben gyorsította a hitújítás radikalizálódását Stancaro itteni megjelenése 1548/49ben azáltal, hogy teológiai túlzásai az antitrinitarizmus (szentháromság-tagadás) kialakulásához vezettek. Ezt a fokozatosan kibontakozó szellemi erjedést azonban Fráter György kemény kézzel visszafogta. Amíg a hatalom az ő kezében volt, addig a katolikus vallás uralkodó helyzete legalább látszólag érintetlen maradt. Amikor azonban őt Castaldo bérencei eltették láb alól (1551), az addig féken tartott szenvedélyek egyszeriben átszakították a gátakat, és pusztító áradatként elsodrással fenyegették a régi vallás pozícióit. Kolozsváron mindjárt a Barát halálhírét követő napokban a hitújítással rokonszenvező két pap annyira felizgatta a tömeget, hogy az megrohanta a domonkosok és a ferencesek kolostorát, javait felprédálta, könyvtárát kifosztotta, a szerzeteseket kiűzte a városból.

434 A kolozsvári eset azonban nem maradt elszigetelt. Jellemzően a magyar lakosság akkori hangulatára, ugyanezekben a napokban mindez Nagybányán is megismétlődött. Ott bizonyos Péter deák lázította fel a várost a Habsburg-király és a katolikus egyház ellen. A felizgatott tömeg lerombolta a kolostorokat, kiüldözte a városból a szerzeteseket, az ellenálló polgárok közül hármat lefejeztetett.

435 A Marosvásárhelyen ülésező rendek már december 31-én foglalkoztak a Kolozsváron történtekkel. Elhatárolták magukat a felekezetek kölcsönös türelmét előíró 1550. évi végzések ilyen megsértésétől, tiltották a polgárokat hasonló cselekedetektől, és elrendelték, hogy a város fogadja újra falai közé a domonkosokat és ferenceseket, az okozott károk felől pedig egyezzen ki velük.

436 Castaldo meg is fenyegette az előtte magyarázkodó kolozsvári bírót, hogy ha nem állítanak helyre mindent úgy, 430 KmJkv 4816. sz. — EOE I. 89. 431 KmJkv 4893. sz. 432 KmJkv 4833. sz. 433 A hitújítás általános menetére: RÉVÉSZ IMRE: Magyar református egyháztörténet. I. Debrecen 1938. 85. sk. 434 FABRITIUS KÁROLY: Oklevelek a magyarországi reformatio korából. = TTár 1881. 675—676. — EOE I. 383. — BARABÁS: i. m. = TTár 1892. 658. 435 BARABÁS: i. m. = TTár 1892. 675. 436 EOE I. 383.