Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
amint volt, illetve nem bocsátják vissza a szerzeteseket a kapukon, a város falain keresztül is visszaviszi őket katonáival. 437 Jóllehet a város — a rendek és Castaldo szorongatására — kiegyezett a károsult szerzetesekkel, I. Ferdinánd 1552. április 7-én kelt parancsából mégis úgy látszik, hogy a barátok addig nem kaptak elégtételt. 438 Nem túlzott tehát Castaldo, amikor 1552. február 5-én azt írta királyának, hogy a tervezettnél tovább kellett Kolozsváron időznie a polgárok indulatainak mérséklése céljából, mert ezek az ország többi lakóinál jobban ellenkeznek a vallási kérdésekben. 439 Ekkor azonban a Habsburg-hatalom még elég erős volt Erdélyben, hogy Kolozsváron rendet teremtsen és megfékezze az elszabadult indulatokat. Amikor azonban a nemzetközi helyzet és a katonai erőviszonyok arra kényszerítették Ferdinándot, hogy Erdélyt feladja, egyszeriben végzetesre fordult a Habsburg-királysággal azonosult katolikus egyház itteni helyzete. Miután Castaldo csapatai 1553 márciusában kivonultak Erdélyből, az ország lényegében gazdátlanná vált. 440 Ferdinánd diplomáciai eszközökkel nem akadályozhatta meg, hogy a szultán sürgetésére az erdélyiek ne hívják vissza Lengyelországból Izabella királynét és János Zsigmondot. A királyné legfőbb támogatója, Petrovics Péter pedig a hitújítás meggyőződéses híve volt. Egyszeriben megváltoztak tehát a vallási harc erőviszonyai és politikai körülményei. Felgyorsult a régi egyház intézményeinek bomlása, megszaporodott az egyházi vagyontárgyak áruba bocsátása, sőt el vesztegetése. Például a dési ágostonos barátok, vallásuk üldözésére, szegénységükre hivatkozva, eladták a kolostoruk melletti házukat és földjeik egy részét. 441 Máté, az egeresi pap, viszont az egyik oltár fekvőségeit foglalta magának és idegenítette el. 442 1553-tól fogva a helvét irányzat a Szilágyságon keresztül rohamosan terjedt Erdély belseje felé. Stancaro ismét itt működött. Kolozsvár 1552 végén Petrovics Péter udvari papját választotta plébánosának. 443 Lényegében már ebben az átmeneti időszakban is szabaddá lett az út a hitújítás előtt. Ennek a bécsi udvar a gyulafehérvári püspöki szék és a kolozsmonostori apáti méltóság betöltésével sem vethetett többé gátat. A politikai válság elhúzódása miatt, a gyökeres változások feltételei csak 1555/56 fordulóján alakultak ki. 1555. december 23-án az országgyűlés lényegében elfogadta az Izabella hazahívására vonatkozó török követelést, de határozott végleges döntést csak 1556. március 12-én hozott a kérdésben. 444 Erre a fordulatra célzott tehát Kolozsvári János apát, amikor 1556 januárjában már számolt kényszerű távozásának lehetőségével. 445 A domonkosok 1551. évi kiűzé437 BARABÁS: i. m. = TTár 1891. 440. 438 FABRITIUS: i. m. = TTár 1881. 675—676. 439 BARABÁS: i. m. = TTár 1891. 641. 440 BARABÁS: i. m. = TTár 1892. 483, 653, 656, 674—678. 441 KmJkv 5187., 5190. sz. 442 KmJkv 5377. sz. 443 BARABÁS: i. m. = TTár 1892. 658. 444 EOE I. 474, 477-479. 445 KmJkv 5441. sz.
