Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
féltékenykedő apátok önzésével szemben érvényt szerezhetett volna a Benedekrend általános érdekeinek. 336 Nem sok foganatja lett tehát annak sem, hogy az 1518 tavaszán Pannonhalmán egybegyűlt káptalan — vonakodása ellenére — a tudós és jó tollú tatai apátot, Nagyszombati Mártont választotta meg a világi kézben lévő Kolozsmonostorra apátnak. 337 Az új apát, neve alapján, polgári származásúnak minősíthető. A kutatók feltételezései szerint a bécsi egyetemen végezte tanulmányait, s ezért lett már 1507-ben perjel Pannonhalmán, majd rendi vizitátor és szerencsi, később tatai apát. Ebből is látható, hogy támogatta Tolnai Máté törekvéseit. Emlékét nyomtatásban megjelentetett verses szózata őrizte meg, melyben arra buzdította a magyar rendeket, hogy ragadjanak fegyvert a török ellen hazájuk megmentésére. 338 Jóllehet Nagyszombati Mártont, szokatlan módon, nem az esztergomi érseknek, hanem az erdélyi püspöknek terjesztették fel megerősítés és beiktatás végett, tartós itteni működésére nem került sor. Megjelent ugyan Kolozsmonostoron, de szereplése epizód jellegű maradt. Csupán egyetlen írásos emlék szól arról, hogy 1518. december 17-én birtokügyben tiltakozott az erdélyi káptalan színe előtt, de önmagát ebben az oklevélben és 1519. március 3-án, különös módon, nem apátnak nevezte, hanem az apátság helytartójának (locumtenens abbatiae). 339 Bizonyára tudott már arról, hogy felettesei a Bornemisza-atyafisághoz tartozó, szintén Párizsban tanult Sági Jánost akarják helyére állítani, aki hamarosan el is foglalta tisztségét. 1519. január 13-án már Ságit mondja egy kancelláriai jegyzet kolozsmonostori apátnak. 340 Azonban ez a kinevezés is ütközhetett más érdekekkel, mert ezen az egyetlenen kívül Sági apátságáról sem maradt más értesülés. Úgy látszik, hogy a Bornemisza—Tomori érdekszövetség kívülálló személyt nem volt hajlandó megtűrni az apátságban, tartva a hatásköri súrlódásoktól. 341 Amíg Tomori kormányozta a konventet, addig a szerzetesek rendezett viszonyok között élhettek, birtokaikat a szomszédok nem merték háborgatni. A veszedelem, hogy itt is az általánosnak mondható zavaros állapotok következnek be, akkor jelentkezett, amikor a szerzetesség felé mindig vonzódó Tomori Pál megvált Kolozsmonostor irányításától. Egyéni életében elszenvedett csapásoktól megtörve, a közéletben uralkodó állapotoktól, módszerektől megundorodva, csalódottan feladta reménytelennek tűnő harcát, minden megbízatásáról lemondott, és 1520 őszén kolostorba vonult, hogy egyszerű ferences barátként teljes szegénységben élje le hátralévő napjait. 342 Kolozsmonostor sorsa azonban 330 PannRendt III. 118—128., 676—687. 337 PannRendt III. 699—700. A kinevezési okmány hasonmása: Uo., 123. 338 pályarajza: PannRendt III. 353—354. — A magyar irodalom története. I. Budapest, 1964. 264—265. — GERÉZDI RÁBÁN: Nagyszombati Márton. = ItK 62/1958. 119—139. 339 KmLt 374. sz. — DL 38739. 340 DL 28827. — ItK 91—2/Í987—8. 503—504 (GÁBRIEL ASTRIK). 341 KmJkv 3827. sz. 342 FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete. = Sz 1881. 307—308. — MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 233. — VerArch 27/1897. 399. — HOkmt I. 404-405.
