Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
nek (principális praesidens). Több más üdvös intézkedés között előírták az apáti tisztség kánoni választás útján való betöltését. Mindezeket a rendelkezéseket Tolnai Máté még 1510-ben a királlyal és az országgyűléssel is jóváhagyatta. 330 Ezeknek az újabb előírásoknak tulajdonítható, hogy Kolozsmonostoron is újra betöltötték az apáti tisztet. 1511. március 23-án egyetlen alkalommal említik Tomori társaságában Bornemisza Márton apátot. Tomori ekkor fogarasi várnagynak és a kolozsmonostori apátság gubernátorának nevezi magát. 331 Az apát és a gubernátor együttes szereplése önmagában is szokatlan, és rávilágít a Kolozsmonostoron kialakult sajátos helyzetre. A valóságos erőviszonyokra nagyon jellemzően, a gubernátor közű az apáttal és leendő utódaival, mintegy tudomásul vétel céljából, hogy Egeresen lakó Fazekas Gergelyt gyermekeivel együtt felszabadította és Bornemisza János szolgálatára rendelte. Az apátválasztás tehát nem változtatott Tomori döntő szerepén. Hihetőleg maga Bornemisza János ragaszkodott hozzá, hogy tapasztalatlan rokona mellett továbbra is megbízható és gyakorlott familiárisa igazgassa az apátság anyagi ügyeit. Tomori ugyanúgy teljhatalmúan intézkedett most is, mint 1509-ben, amikor örök időkre szólóan Bogártelke plébánosának adományozta a monostori birtokok egyik malmát, azzal a kikötéssel, hogy az ottani papok mindenkor misézzenek szülei, testvérei és az ő lelki üdvéért. 332 Tomori maga a reformok híve lehetett, de a tényleges vezetést továbbra sem adta ki kezéből. Érdekes emléke ennek az időszaknak az az 1512 tájára keltezhető irat, amelyet a konvent szerzetesei intéztek a rendi káptalan elnökeihez. Ebben támogatásukat kérték ahhoz az akcióhoz, amelyet apátságuk „különleges védnöke és pártfogója", Tomori Pál indít a monostor királyi és nemesi kézre került jószágainak, mindenekelőtt a két Tereminek a visszaszerzésére. 333 Jelenleg nem tisztázható, hogy mennyi ideig tartott Bornemisza Márton apátsága, a korai halál vagy pedig nagyobb benefícium elnyerése vetett-e neki véget. Huzamosabb ideig azonban semmiképpen sem tarthatott, mert 1518-ban a rendi káptalan Kolozsmonostort már ismét világi kézben találta. 334 Ez a világi birtokos nyilvánvalóan a királyt képviselő Tomori Pál volt, aki egyéb teendői növekedése ellenére is ragaszkodott itteni tisztségéhez — a konvent nagy szerencséjére. Eddigi megbízatásai mellé Bornemisza bizalma, talán 1514 végén, az egész erdélyi sókamara és a távoli munkácsi királyi váruradalom igazgatását is a tiszta kezéről ismeretes, puritán Tomori Pál feladatává tette. 335 Ebben az időben azonban Tolnai Máténak már említett uniós kísérlete is zátonyra futott. A magyar kongregáció szabályzatát megerősítő 1517. évi pápai oklevélből ugyanis — Tolnai ellenfeleinek áskálódására — kimaradt a pannonhalmi apát vezető szerepének jóváhagyása. így továbbra sem volt erő, mely a 330 PannRendt III. 630—631. 331 KmJkv 3573. sz. 332 KmJkv 3521. sz. — Vö. KmJkv 3232., 3233. sz. 333 KmLt 73. sz. A regeszta keltezése hibás! 334 PannRendt III. 699—700. 335 FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál kiadatlan levelei. = TTár 1882. 79., 83—85.
