Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

középkor így oldotta fel az állami szolgálatok fizetése és a kolostori közösségek egyházi-vallási funkciója közötti ellentmondást. Az apátság benefíciumnak nyilvánításában a világi társadalom megnyugodott, mert e megoldás, kedvező esetben, nem akadályozta a szerzeteseket kegyes kötelességük, a bűnös világért való szolgálat teljesítésében. Ez a szerencsés helyzet állott elő Kolozsmonostoron a Tomoriak jószágigazgatása idején. A gyakorlat, amelyet a pápaság kezdeményezett a kommendával, majd pedig a királyság folytatott, ekkor már nem is annyira az állam, hanem inkább az uralkodó réteg egyes családjainak érdekeit szolgálta. A Dengelegi Pongráczok és a Polnarok törekvései már sejtették a fejlődés jövendő irányát. Ami az államélet központjában mozgó hatalmasoknak nem sikerült a XV. század második felében, azt a természetes fejlődés néhány évtizeddel később elhozta a rendszer tartományi szintű képviselői számára: családi és érdekközösségi vagyontárggyá tehették az apátságot. Az intézmény létét a társadalom szemében ekkor már elsősorban a közérdekű hiteleshelyi tevékenység indokolta. Minthogy ennek zavartalanságát a világi haszonélvezők szintén biztosították, a társadalom számára meglehetősen közömbös kérdés lett, hogy a jövedelemtöbblettel egyházi vagy világi személy rendelkezik-e. Sőt a világiak előtt egyenesen kívánatosnak tűnhetett, hogy az egyházi vagyon rovására tágítgathatják meglehetősen beszűkült életlehetőségeiket. A konvent életét ekkor már nem a néha felbukkanó apátok határozták meg, hanem akik különböző jogcímeken ténylegesen igazgatták a monostort és birtokait. Éppen ezért a következőkben ezekre a szinte kivétel nélkül világi vezetőkre kell összpontosítanunk figyelmünket. Pályafutásuk rajza kulcsot adhat Kolozsmonostor XVI. századi történetének megértéséhez. A sort a felvidéki Tomoriak egyik ágából származó Pál nyitja meg Kolozsmonostoron, aki Bornemisza János oldalán lett vitéz katona és nőtt bele a kincstári igazgatás kérdéseibe.

317 A Tomoriak már korábban kapcsolatban állottak a királyi magánbirtokokat igazgató budai udvarbírói hivatallal, és társadalmi kiemelkedésüket ezeknek az összeköttetéseknek köszönhették. Pál tehát, aki az országbíró kancelláriájában jegyzőként szerezte első tapasztalatait az országos igazgatásban, már kitaposott ösvényeken indult pályájára.

318 Apja vagy atyjafia, Tomori István, 1484-ben a bizalmi állásnak számító visegrádi udvarbíróságot vezette.

319 Tomori Pál a szintén alulról felemelkedett Bornemisza kincstartó familiárisaként, talán éppen 1501-ben került Erdélybe a sótermeléshez alkamarásként, és már Polnar Gábor idején kapcsolatban állott az apátsággal.

320 Polnar halála után Bornemisza őreá bízta a kincstár kezelésébe vett monostor és birtokai igazgatását is. 1502. március 20-án már kolozsmonostori tisztként (officialis) említik, de továbbra is megmaradt kamarai tisztviselőnek. 317 FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete. = Sz 1881. 290—292. 318 BÓNIS 401. 319 KUBINYI: i. m. = LtK 35/1964. 96. 320 KmJkv 3213., 3254. sz.