Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
élete alkonyáig rajta a szemét ezen a fővárostól távoli javadalmon. 314 Minthogy később felbukkan Kolozsmonostoron egy Bornemisza Márton-nevű apát, aki 1505/6-ban Párizsban tanult, és testvére vagy távolabbi rokona volt a kincstartónak, arra gondolhatunk, hogy Polnar halálakor ennek javára kívánta a törvényes kor eléréséig fenntartani ezt a jelentős benefíciumot. 315 Később pedig azt is felismerhette, hogy a király tulajdonában való tartás esetén végleg magához láncolhatja az apátság jövedelmeinek kezelésével megbízott Tomoriakat, akik fontos segítőtársai voltak az erdélyi gazdasági ügyek intézésében. Bornemisza János kincstartó és a vele egybeforrott Tomori család tagjainak mindenkori érdeke szabta meg tehát a monostor sorsát a Mohácsot megelőző időszakban. Minthogy Bornemisza budai várnagyként, majd udvarbíróként a királyi várbirtokoknak és katonaságnak vezetője, a gyermek II. Lajos király egyik nevelője volt, kulcshelyzeténél fogva egészen a mohácsi katasztrófáig állandósíthatta a Kolozsmonostoron 1501 után kiépített rendszert. 316 Az apátságot tehát évtizedeken át királyi birtokként a Tomori család tagjaival és embereivel igazgattatta. Ha ez az igazgatás nem lett volna jövedelmező, és az apátság feletti tényleges rendelkezés nem jelentett volna lényeges tényezőt a Tomoriak erdélyi pozícióinak fokozatos kiépítésében, akkor a család tagjai bizonyára nem ragaszkodtak volna görcsösen hozzá. Aligha lehet kétséges, hogy az apátság és uradalma jelentette az első lépcsőfokot ennek az Erdélyben ekkor meghonosodó családnak az emelkedéséhez. A Tomoriak Kolozsmonostor, majd a fogarasi várnagyság birtoklása révén váltak tényezőkké a középkori Erdély közéletében. A Tomoriak gondos gazdák voltak, megvédték a monostor birtokait, a perjel és az őrszerzetes útján rendet és fegyelmet tartottak a konventben, és távol tartották Kolozsmonostortól a bomlásnak olyan megdöbbentő jeleit, amilyeneket az 1508. évi vizitáció jegyzőkönyve más monostorokban megállapított. Ennek ellenére az ő anyagi-hatalmi érdekeiknek tulajdonítható, hogy az apátságnak az életében Tolnai Máté tiszta szándékai nem hagytak nyomot, és tiszavirág életűek lettek az apátok választására tett kísérletek. A Tomoriak vezetése állandóságot, biztonságot és bizonyos színvonalat jelentett a konvent lakói számára, de egyben azt is, hogy a világiak érdekeinek kedvező hagyományos rendszeren nem eshet változás. Kolozsmonostor 1501 utáni élete beszédesen bizonyítja, hogy az apáti méltóság végleg különvált a szerzetesi konventektől és puszta javadalommá lett. A 314 KUBINYI ANDRÁS: A kincstári személyzet a XV. század második felében. Tanulmányok Budapest múltjából, XII. Budapest, 1957. 31. — KmJkv 3827. sz. 315 KmJkv 3573. sz. — Egy 1525/26-ban keletkezett feljegyzés szerint Bornemiszának, legalábbis akkor már, nem volt gyermeke. Vö. KUBINYI ANDRÁS: A budai vár udvarbírói hivatala (1458—1541). = LtK 35/1964. 84. — GÁBRIEL, ASTRIK: The University of Paris and its Hungárián Students and Masters. Notre Dame, Indiana — Frankfurt/a. M., 1986. Vö. ItK 91—2/1987—8. 503—504. 310 A budai udvarbíróság gazdasági és politikai jelentőségére: KUBINYI: i. m. = LtK 35/1964. 87—93. — ORTVAY TIVADAR: Mária, II. Lajos magyar király neje. Budapest, 1914. 35, 56, 60.
