Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
magatartásával nagymértékben hozzájárult a szerzetesi közösségek szétzüllesztéséhez, a monostorok elnéptelenedéséhez. 227 A fokozatosan általánosuló fentebbi gyakorlat szellemében töltötték be, hihetőleg 1451 decemberében vagy 1452 januárjában, az Antal halálával megüresedett kolozsmonostori apáti széket. 228 Az új gubernátor, Rápolti Gothárd pályájának megelőző szakasza egyelőre ismeretlen ugyan, azok az összeköttetések azonban, amelyeknek e gazdag javadalom elnyerését köszönhette, teljes bizonyossággal megállapíthatók. Gothárd ugyanis 1452 tavaszán kelt levelében megköszöni V. Miklós pápának, hogy néhai rokona, Agmándi Péter volt váci püspök érdemeire való tekintettel hozzájárult a kolozsmonostori apátság és jövedelmei neki történt adományozásához. 229 Ismerve az akkori egyházpolitikai helyzetet és Hunyadi Jánosnak Agmándi Péter érdekében a pápai kúriához tett ismételt felterjesztéseit, semmi kétség sem lehet afelől, hogy Rápolti Gothárd Kolozsmonostort a kormányzótól nyerte kommendába, hihetőleg politikai szolgálatokért. 230 Az új gubernátor egész pályáját Kecseti Agmándi Péterrel való rokonsága alakította. Az elhunyt váci püspök itáliai egyetemen szerzett kánonjogi doktorátust, és 1435-től fogva látott el diplomáciai feladatokat Zsigmond király udvarában. 1439-ben Erzsébet királyné alkancellárja, majd kancellárja lett. Érdemei jutalmaként 1440-ben nyerte el a váci püspökséget. Később Hunyadi Jánosnak lett kulcsembere és ennek kancelláriáját vezette. 1449-ben a kormányzó előbb az erdélyi püspökséget, majd pedig a kalocsai érsekséget kérte a pápától bizalmas híve részére, de Agmándi további emelkedését 1450-ben bekövetkezett váratlan halála megakadályozta. 231 E befolyásos politikus főpapnak a szárnyai alatt nevekedhetett fel közéleti tényezővé az unokaöcs Rápolti Gothárd, aki Rápolti Mátyás dévai várnagy, Hunyad vármegyei ispán fia Péternek és Kecseti Gergely leánya Ilonának volt a gyermeke. 232 A szerény vagyonú, Hunyad vármegyei köznemes Rápolti család társadalmi és anyagi emelkedése már a XV. század első felében a várnagyságot viselő Mátyással elkezdődött ugyan, de tekintélyének, birtokainak ugrásszerű gyarapodása az Agmánd nemzetségbeli Kecsetiekkel és ezek révén a szédületesen emelkedő Farnasi Veres családdal való rokoni kapcsolatoktól számítható. 233 Agmándi Péter a magáéhoz hasonló karriert szánhatott unokaöccsének, amikor taníttatta és a kormányzó figyelmébe ajánlotta. A kolozsmonostori javadalom elnyerésekor Rápolti Gothárd még világi rendűnek számított, mert a pápához írt említett levelében ígéri, hogy hamarosan felveszi a papi rendeket, és mielőbb belép a bencés szerzetesek közé. Az előbbit meg is tette, de a világi ügyekben 227 PannRendt III. 7—9. — MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 238—242. 228 KWkv 1010. sz. 229 KmJkv 1016. sz. 230 FRAKNÓI: Kegyúri jog 153—155. 231 MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar rendi állam Hunyadi korában. = Sz 91/1957. 585—586, 589. 232 DL 27308, 28997. 233 KmJkv 1278., 1336. sz. — CSÁNKI V. 221—224.
