Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
csoportosulássá fejlődött, mely meghatározó tényezőjévé vált az ország politikai életének. Eberhard társadalmi és politikai emelkedésének legfőbb haszonélvezői nővérének a trieri egyházmegyéből származó Albeni Rudolftól született gyermekei lettek. 138 Az unokaöcsök közül az idősebbik János a bencés rend tagjaként 1399 előtt elnyerte a topuszkói, majd 1405-ben a pannonhalmi apátságot. 1406-tól három éven át a veszprémi, 1410-től 1420-ig a pécsi, 1421-től pedig 1433-ban bekövetkezett haláláig a zágrábi püspökséget töltötte be. Emellett nagybátyja elhunyta után megörökölte és haláláig viselte a főkancellárságot. Ehhez Zsigmond király bizalma 1423-tól fogva a német-római birodalmi, cseh királyi, sőt a királynéi kancellária irányítását is hozzácsatolta. így három teljes évtizeden át az európai szerephez jutott Zsigmond császár király egész birodalmának teljes központi kormányzati apparátusa az Albeniek kezében volt. Hatalmukat ezenkívül a délvidéki családi birtokaik kiegészítésének tekintett pécsi és zágrábi püspökségre, valamint a dalmát-horvát bánságra alapozták. Ez utóbbi méltóságot Albeni Rudolf másik két fia, Péter és ifjabb János viselte ugyanebben az időszakban. 139 A felsorolt egyházi és világi tisztségek évtizedeken át családi örökségként szálltak egyik Albeniröl a másikra. Nagyon jól átgondolt családi politika sakkhúzásai alakították tehát a legkisebb unokaöcs, Albeni Henrik, pályáját is. A céltudatos nagybácsi, Eberhard — heidelbergi egyetemi tanulmányok után — az ő érvényesülését szintén a gazdag bencés rend keretében indította el. A talán huszadik életévét sem betöltött fiatal szerzetes számára, feltehetőleg 1402/03 fordulóján, megszerezte Garamszentbenedek apátságát. 140 Miután pedig Zsigmond király 1403-ban szakított a trónjára törő Nápolyi Lászlót támogató IX. Bonifác pápával, és az 1404. április 6-án kinyilvánított királyi tetszvényjog (tus placeti regii) értelmében az egyházi javadalmak betöltésének jogát önmagának tartotta fenn, az új egyházpolitikát sugalmazó Eberhard még zavartalanabbul érvényesíthette befolyását rokonai érdekében. 141 Ilyen körülmények között került sor Albeni Henrik kolozsmonostori említett királyi kinevezésére. Bár a konvent által 1407. március 24-én XII. Gergely pápához intézett jelentés világosan megmondja, hogy Albeni Henrik a királyi kegyúr döntése alapján Páltól, a törvényes apáttól vette át Kolozsmonostor vezetését és jövedelmeit, mégis felmerül a gyanú, hogy ez az őrségváltás korántsem zajlott le olyan simán, miként eddig hitték. 142 A rendkívül töredékes forrásanyagban ugyanis fennmaradt egy 1408. március 18-án kelt irat, amelyben Szántói Lack Jakab erdélyi vajda tiltja Fridel kolozsmonostori apátot attól, hogy átírja a konventnek egy olyan oklevelét, amelyet a királytól korábban megsemmisített 138 A család származását tisztázta WERTNERMÓR: Alben. = T 28/1910. 173—178. 139 WERTNER: i. m. 175, 178. — ENGEL PÁL: Zsigmond bárói. In: Művészet Zsigmond király korában, 1387—1437. Tanulmányok. Budapest 1987. 412—415. 140 PannRendt XII/B. 76, 102—103. 141 MÁLYUSZ: A konstanzi zsinat 85—86. 142 ZsOkl II. 5399. sz.
