Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
szálláson helyezték el az iratokat. 68 Sajnos, olykor a requisitorok szintén ugyanott laktak, és ebben az együttesben természetesen az iratok húzták a rövidebbet. Az erdélyi kuruc mozgalmak kezdetén, 1703 decemberében, Rákosi Péter és Szentmihályi István requisitor sürgette a guberniumot „az conventi levelek conservatiójára kévántató hely felől..., mert féltjük őket kártól, nem lévén semmi oly erős helyünk." Jakab patikáriusné házát akarták kibérelni levéltárnak és erre mentességet szerezni a katonai beszállásolások alól, de a háborús események következtében tervük nem valósulhatott meg. Csak amikor 1729-ben megszüntették a hiteleshelyek világi jellegét és a konventet is az erdélyi káptalan gondviselése alá rendelték, akkor szállították be a levéltárat a Szt. Mihály-templom karzatából nyíló boltozott emeleti szobában kialakított conservatoriumba, hogy az oklevelek „mint eddig, ágyban, pad alatt ne heverjenek". 69 A sok hányódás közben erősen megfogyatkozott és megrongálódott iratok megmentésére 1754-től kezdődően történtek intézkedések. 70 1755-ben az országgyűlés bizottsága vizsgálta meg mindkét erdélyi hiteleshely levéltárát, és elrendelte a rothadás által vagy bármiként veszélyeztetett iratok átírását. 71 E transsumptumokat a bécsi udvar a gubernium levéltárában kívánta, a rendek akarata ellenére, elhelyeztetni. 72 Kolozsmonostoron még ebben az esztendőben elkezdődött a lemásolás nehéz munkája, és több mint fél évszázadon át folyt ímmel-ámmal, hogy végül is 1808 táján befejezetlenül félbeszakadjon. 73 Az erősen veszélyeztetett protocollumokat mindjárt 1755-ben az elsők között vették kézbe, de felkészületlen személyek, akik hivatalnoki feladatként fogták fel munkájukat, és teljes értetlenséggel álltak vele szemben. Kényszerű kellemetlenségnek tekintették a nehezen kibetűzhető, jogi érvényességét többnyire régesrégen elvesztett jegyzőkönyvekkel való bajlódást. Ennek számtalanszor hangot is adtak a lapok szélére írt ilyen fitymáló kijelentések, dühös kifakadások formájában: Sem file, sem farka. 14 — Nem sokai ér többet egy pipa dohánál. 15 — Nem ér most egy babot. 16 — Sane essent plura pura. Nostrum est solatium. Hoc amat et lector et scriba. (Bár lenne több tiszta lap. Vigaszunk ez nékünk. Ezt kedveli mind az olvasó, mind az íródeák.) 77 — Megszabadultam már a testi haláltól: E protocollumnak az olvasásától. Bár ha töbször el olvasom az ördög záp 68 Szalárdi János levéltáros írja Teleki Mihálynak 1664. június 5-én: De uram az Conventbeli levelek annyira egybe zavarodtak volt Szamosújvárról az fel s alá való hordozásban, igen sok bajunk van véllek. = ItK 9/1899. 94. 69 JAKAB ELEK: Erdély egyháztörténelméhez. = MTTár 13/1867. 10—11. — KEMÉNY: Notitia 56—58. — Mike Sándor gyűjteménye az ENMLt-nak a KvÁLt-ban őrzött anyagában, 1703. dec. 8. (Ezt az adatot R. Várkonyi Ágnesnek köszönöm.) 70 KmLvt 690. sz. 71 KEMÉNY: Notitia 60—62. 72 KEMÉNY: Notitia 66. 73 KmLt 720., 726., 736—737., 748., 751., 762., 770., 773., 776—777., 798., 822. sz. 74 KmJkv 109., 1935. sz. 75 KmJkv 1974. sz. 76 KmJkv 2074. sz. 77 KmJkv 2309. sz.
