Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
A csak történeti érdekességűnek minősülő régi anyagba kerültek a középkori regisztrumok is, amelyekről rendezőjük megjegyzi, hogy azokat alig használhatják valamire, mert nehezen olvashatók. Valóban, a requisitorok a XVII. század közepén már nem ismerték a régibb formájú 4 és 5 arab számjegyet, amint ez az egyik jegyzetből kiderül: Az ilyen signum mit teszen: Usi — kérdezte írásban az egyik levélkereső a társaitól. 59 De nemcsak a számjegyekkel, hanem a régi betűformákkal is meglehetősen hadilábon álltak. Érthető tehát, hogy Pálfi is kényelmetlen kötelességének érezte a regisztrumokkal való foglalkozást. Ebben nem sok vagion haszonra való — jegyezte rá a legrégibb regisztrum borítólapjára. 60 E véleménye ellenére sem sajnálta azonban a fáradságot a régi jegyzőkönyvek töredékeinek összekeresgélésétől és beköttetésétől. Munkája kezdetén a jelenlegi protocollumok egy része mint külön számon tartható őrzési egység jószerével meg sem volt. Ez a keonyu sem vagion, sem nincz — állapítja meg munka közben, inkább csak önmaga számára. 61 Lelkiismeretes fáradozásainak bizonyságai a társai tájékoztatása végett a töredékekre rávezetett figyelmeztetései: Ezeket resz szerint eoszue találtam, de megh sok héja, teobbet is kell keresni hozzájuk. 62 — Ezt is mind eoszue kerestem, chak az Index heja. El ne bonczatok! 63 — Ezek mind elegy belegy szakadékok. Nem talalhatek tarsot hozzaiok: ha ki mit találhat, comportallya, tálam lehet ezekbeol is valami resz egy integrum. 6 * — Ez nem ide való, noha az numerus mutattya. 65 — Hic nihil deest. (Itt semmi sem hiányzik.) 66 — Hic desunt fólia 18. (Itt 18 levél hiányzik.) 67 Pálfi aprólékos bíbelődésének köszönhetően állott össze — amint idézett utasításában mondja — a minutákbó] a XV. századi jegyzőkönyvek jó része. Ugyancsak ő készíttethette, egyesekhez középkori szertartáskönyvek hártyáját is használva, a mai kötéseket. Pálfi István szorgoskodása és gondoskodása nélkül tovább folytatódott volna a középkori jegyzőkönyvek kallódása, és ma bizonyosan még kevesebb lenne belőlük, a megmaradtakat pedig nehezebben olvashatnák a történetkutatók. Pálfi a jegyzőkönyvtöredékek egybegyűjtésével és beköttetésével megszerezte a regisztrumok számára a kötött könyveknek kijáró nagyobb megbecsülést. Ezáltal valóban méltó emléket állított magának. Hihetőleg szintén Pálfinak köszönhető, hogy amikor 1658-ban a tatár pusztítás rászakadt Erdélyre, a konvent levéltárát Kolozsmonostorról Szamosújvár biztonságot nyújtó várába menekítették. A menekítésnél is jobban megsínylette a levéltár rendje, hogy 1664-ben nem vihették vissza az anyagot régi őrzőhelyére, mivel az apátság épületei feldúlt állapotban voltak, hanem Kolozsváron bérelt 59 KmJkv 986. sz. 60 KmJkv 102. sz. 61 KmJkv 2522. sz. 62 KmJkv 3288. sz. 63 KmJkv 3793. sz. 64 KmJkv 3812. sz. 65 DL 36404. p. 37. 06 KmJkv 4221. sz. 67 KmJkv 4379. sz.
