Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

Suprascripta habes annotata in tabula comitatuum. (A fentieket feljegyezve megtalálod a vármegyék okleveleinek nyilvántartásában.)

50 Mindezeket a kísérleteket azonban vagy be sem fejezték, vagy pedig az ekkor kialakult rend később ismét felbomlott, mert már 1640 körül halaszthatatlan feladatként jelentkezett a konvent egész levéltárának és benne a jegyzőkönyveknek újrarendezése. Azt a munkát, amely a regisztrumok mai rendjét kialakította, Enyedi Pálfi István requisitor végezte el 1640—1648 között, a konventi levéltár rendezése során. Pálfi István a XVII. század első felének egyik legismertebb erdélyi kalligráfusa volt, aki különösen szép kézírásának köszönhette egész karrierjét. Ennek tulajdonítható, hogy 1624 előtt bekerült esküdt jegyzőnek Bethlen Gábor fejedelem nagyobbik kancelláriájába.

51 Noha katolikus vallású lehetett, mert 1630-ban könyveket ajándékozott a csíksomlyói ferences kolostornak,

52 a fejedelem őt bízta meg, mint „jó kezű deákot", hogy „regál papyrosra nagy öreg bötűkkel" leírja az 1636-ban Öreg Graduál címmel kinyomtatott kálvinista énekeskönyv összegyűjtött anyagát.

53 E munkájának jutalmaként nyerte el Pálfi 1628 körül a requisitorságot Kolozsmonostoron, melyet még 1667-ben is viselt.

54 Az Öreg Graduál eredeti kézirata, a XVII. századi erdélyi kalligráfiának ez a fényűzően bekötött és sokáig megcsodált remeke később elveszett

55 ugyan, de Pálfi írásművészetéről mégis fogalmat alkothatunk magunknak a kolozsvári ötvös céh általa másolt szabályzatából, mely a nyomdát megszégyenítő pontossággal adja vissza az antikva betűk alakját.

56 Pálfi István becsvágyó ember volt. Arra törekedett, hogy rendkívüli cselekedetekkel megörökítse a nevét. Nagyon jellemző rá, amit a regisztrumokkal való foglalkozása közben az egyik üres lapra szinte önmaga számára felírt: Relinquamus aliquid, quo nos vixisse testemur. (Hagyjunk magunk után valamit, amivel bizonyíthatjuk, hogy mi is éltünk.)

57 Ez a lelki beállítottság sarkallta Pálfit, hogy 1640 körül nyakába vegye a konventi levéltár újrarendezésének nagy terhét. Önként vállalt feladatával 1648 táján készülhetett el. Ez évből való ugyanis a levéltár rendjéről és kezelési módjáról összeállított utasítása társai és a későbbi requisitorok számára.

58 Belőle kiderül, hogy Pálfi a levéltár gyakrabban keresett, újabb anyagát különválasztotta a régitől, és területi, illetve tárgyi csoportokra osztva, ládikákban helyezte el, majd hely-, név- és tárgymutatót készített hozzá. 50 KmJkv 970. sz. 51 TRÓCSÁNYI ZSOLT: Erdély központi kormányzata, 1540—1690. Budapest 1980. 194. 52 PHILIPPUS DIEZ LUSITANUS: Concionum dominicarum aestivalium tomus quartus (Lugduni 1589) című kötet szennylapjának hátára írt bejegyzése szerint. E kötet jelenleg a Csíkszeredai Múzeumban található. 53 SZABÓ T. ATTILA: Újabb adatok és pótlások kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink könyvészetéhez. = EM 46/1941. 54. 54 TRÓCSÁNYI: i. m. 309. 55 SZABÓT. ATTILA: Bethlen Gábor elveszett kéziratos graduálja. = RefSz 31/1938. 7—9. 56 KvOkl II, 268—276. — JAKÓ KLÁRA: Egy XVII. századi betűművész könyvtára. = Művelődés 37/1984. 2. sz. 37—38. " KmJkv 2991. sz. 58 KmLt 600. sz. Szövege: JAKÓ: i. m. = RArh 1/1958, nr. 1. p. 57—58.