Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

kötetek évekre, sőt évtizedekre menően teljesnek mondható állapotban tartalmazzák az Erdélynek talán leglátogatottabb hiteleshelyén kibocsátott bizonyos fajta oklevelek sorozatát. E jegyzőkönyvektől eltekintve, az erdélyi középkorral foglalkozó kutatók eddig esetlegesen fennmaradt, egymással többnyire semmi vagy nagyon kevés összefüggésben álló egyes oklevelekkel dolgoztak, pedig ez nagymértékben bizonytalanná tehette eredményeiket. Ennek ellenére visszariadtak e jegyzőkönyvek hasznosításától, mert a kötetek többnyire olyan zilált, rongált állapotban maradtak reánk, hogy legtöbben sajnálták az időt és a fáradságot a rendszerezetlen, nehezen kibetűzhető nagy anyag darabról darabra való átnézésétől. Habent sua fata libelli. A kolozsmonostori jegyzőkönyvek kálváriája mindjárt a szekularizációt követő átmeneti időszakban elkezdődött. A kötetlen, gyakran össze sem varrt füzetek még az okleveleknél is jobban megsínylették a gondozatlanság 1556-tól 1575-ig terjedő éveit. Az ideiglenesség jegyeit magukon viselő, szerény kiállítású, pecsételetlen feljegyzések még annyi gondviselésre sem számíthattak, mint az oklevelek. Jogi fontosságuk is rohamosan csökkent azáltal, hogy az erdélyi birtokos réteg a XVI—XVII. század fordulóján nagymértékben kicserélődött. Az új családok egyre ritkábban kértek átiratokat ebből az anyagból. A jegyzőkönyvek régiséggé, történeti érdekességgé váltak egy olyan korszakban, amely egyedül jogi szempontokat ismert az iratanyag értékelésében. Már a XVI. század végén elsősorban gyakorlati hasznot alig hajtó érdekességnek tekintették e regisztrumokat, amint ezt az egyik akkori használójukból kibugygyant rácsodálkozás is kifejezi: Waj ky regi vagy the, ha the twdnad.

45 Ennek következtében a felelős gondviselő nélkül maradt anyagban való keresés — amint akkor kifejezően mondották: a levéltár felhányása — során a regisztrumfüzetek szétbomlottak, részeik, sőt lapjaik összekeveredtek. 1575 után talán kísérletet is tettek az áttekinthetetlenné vált anyag valamelyes rendezésére. Erre mutatnak a lapokon olvasható ilyesféle megjegyzések: Ez az utolsó rézhez való, keosd oda. — Reliqua quaere ultra 4 fólia. (A többit keresd négy lappal tovább.)

46 Ugyanezzel a céllal néhány helyreállított kötethez birtoknévmutatót szerkesztettek. Ilyen index található a DL 32508, 36392, 36397, 36398, 36401, 36406, valamint az F 15: 3. és 4. jelzetű kötet anyagához. A két utóbbiról még azt is tudjuk, hogy a kolozsvári Szentiványi (de Sancto Joanne) György összeállítása, a századfordulóról.

47 Szentiványi ugyanis 1577—1595 táján volt requisitor.

48 Felfigyeltek a szignatúrák értékére is, és további megőrzésük mellett döntöttek.

49 Ismerték és figyelemmel kísérték a szignatúrák és a jegyzőkönyvi bejegyzések, valamint a regisztrumok szövegei és az eredeti oklevelek közötti összefüggéseket. Ezért tartotta szükségesnek a requisitor figyelmeztetni a kötet forgatóit: • 45 KmJkv 920. sz. 46 KmJkv 2183., 4093. sz. 47 KmJkv 5176. sz. 48 KvLt Fasc. I. Nr. 132. 49 KmJkv 4963. sz.