Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

ban fogalmazni egyre csonkítatlanabb szövegezésben, később pedig a tisztázatokat másolták be a jegyzőkönyvbe. Bár ez az újabb gyakorlat a fogalmazványokat és a szignatúrákat ki akarta szorítani a jegyzőkönyvekből külön lapokra, Kolozsmonostoron mindez, működésének legutóbbi éveitől eltekintve, sohasem sikerült teljes mértékben. A nótárius rendszerességétől függően több vagy kevesebb szignatúra és fogalmazvány felbukkan továbbra is a teljes szövegű oklevelek között. Sőt zűrzavaros, nehéz időkben vagy hanyag nótáriusok alatt rövid időre majdhogynem ezek szabják meg ismét a regisztrumok jellegét. Barcsai Pál, Kesztölci Sebestyén vagy Csornai Miklós gondos vezetése alatt a Mohácsot megelőző fél évszázad kolozsmonostori jegyzőkönyvei túlnyomórészt olyan teljes szövegeket tartalmaznak, amelyek az oklevéladás zárómozzanataként kerültek feljegyzésre. Mohács után azonban az ügyintézés és a megőrzés szempontjai újra keveredtek egymással egyazon jegyzőkönyv lapjain. Kolozsmonostor tehát a XV. század végére eljutott ugyan a regisztrumvezetés akkor ismert legmagasabb szintjére, de csak időlegesen. Ebben az időszakban keletkezett jegyzőkönyvei azonban így is zömükben az eredetiekkel szinte teljesen egyenértékű oklevélszövegeket őriznek a történetkutatás számára. A megőrzés szempontjainak előtérbe kerüléséről, az újabb mód szerint vezetett regisztrumok növekvő bizonyító erejéről tanúskodnak azok a XVI. századi adatok, amelyek korábbi okleveleknek a jegyzőkönyvbe való utólagos bevezettetéséről szólnak. Például 1539-ben az előkelő Balassa család tagjai kérték, hogy átírás végett bemutatott, 1503-ból és 1512-ből való privilégiumuk szövegét a konvent protocollumába is vezessék be.

31 1544-ben pedig a Bánffyak íratták be a protocollumba 1515. évi egyezséglevelüket.

32 A kész oklevelek bemásolását is általában a nótáriusok végezték, de olykor írnokaikat használták erre a viszonylag könnyű munkára. Különösen Kesztölci jegyzőségének második felében feltűnő, hogy íródeákjaival végeztette a másoltatást. Úgy látszik, néha nagyszámú szöveg várt bevezetésre. Ilyenkor megesett, hogy a fogalmazványok előre megállapított időrendje felbomlott, később írt szövegeket régebbiek előtt másoltak be a regisztrumba, vagy pedig ugyanazt a szöveget tévedésből kétszer, sőt háromszor is bevezették.

33 Az ilyeneket aztán a tévedés észrevétele után vagy kihúzták, vagy a szövegen nagy betűkkel keresztben írt vacat jelzéssel érvénytelenítették.

34 Amikor a szöveget közvetlenül a tisztázat elkészülte után vezették be a jegyzőkönyvbe, megesett, hogy a fél meggondolta magát, és ezért kellett törölni a bejegyzést. Ilyenkor azonban általában feltüntették a törlés okát. Például: Vacat, quia solverunt sibi. (Törölve, minthogy megfizettek neki.)

35 — Littere iste sunt annichilate, quia Wolfgangus 31 KmJkv 4694. sz. 32 KmJkv 4811. sz. 33 KmJkv 3110. sz. 34 KmJkv 2311., 3692., 3841., 4108. sz. 35 KmJkv 3711. sz.