Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
Lwpsay deposuerat et tandem noviter inchoavit. (Ezek a levelek érvényteleníttettek, mivel Lwpsay Farkas abbahagyta a pert, de végül újra elkezdte.) 36 Külön is felhívjuk a figyelmet a konvent középkori életének legutolsó szakaszában keletkezett három jegyzőkönyvre. Közülök az F 15: 3. és 4. jelzetű két kötet a konvent által 1549—1556 között kibocsátott okleveleket foglalja magában és valóságos másolatkönyvet alkot. Tehát tévesen minősítették e két kötetet Izabella királyné Liber Regiusknak (Királyi Könyvének). Bennük mindegyik oklevél élén címszerűen írt regeszta tájékoztat a szöveg lényege felől. Az egyöntetűen gondos írás, a javítgatások szinte teljes hiánya az egy időben történt másolás mellett tanúskodik. Talán több év anyagát is egyszerre másolták be a felgyülemlett fogalmazvány lapokról. Az utólagos és külön lapokról való másolást elárulja az, hogy a darabok szigorú időrendje itt-ott megtörik, és néhány bevallást több ízben is bevezettek. Az F 15: 4. jelzetű kötetben jelenleg fellelhető, de valójában nem ide tartozó töredékek (p. 1—19) azt sejtetik, hogy 1549/50 körül Kolozsmonostoron is, akárcsak Leleszen, kísérleteztek a tanúkihallgatások, vizsgálatok céljaira külön jegyzőkönyv vezetésével, anélkül azonban, hogy ez a megoldás az itteni gyakorlatban tartósan meggyökeresedett volna. 37 Újszerű kísérlet volt az is, hogy a konvent régebbi anyagáról az ügyfelek részére átírt oklevelek szövegét külön erre a célra szánt jegyzőkönyvbe szintén bevezessék. Ennek máig fennmaradt emléke a DL 32508 (vagy F 15: 5) jelzetű kötet, melyet szintén tévesen minősítettek Királyi Könyvnek. Ennek lapjain egész sor XV—XVI. századi oklevél szövege maradt reánk átiratban, olyan regisztrumokból is, amelyeknek eredetije később megsemmisült vagy elkallódott. Ezek az átiratok tehát a regisztrumok XVI. századi állaga felől is tájékoztatnak. Ebben a kötetben szintén regeszták állnak a szövegek élén. Azt is feltüntették benne, hogy kinek a részére, melyik regisztrumból készült az átirat. Néhány átírás időpontjából arra következtethetni, hogy ilyen jegyzőkönyvek vezetését az apátság szekularizálása (1556) és a konvent végleges újjászervezése (1575) közötti átmeneti időszakban kívánták meg, amikor Kolozsvár elöljárósága gyakorolta a felügyeletet a hiteleshelyi levéltár felett. Ezzel a jegyzőkönyvvel egyrészt az átírások alkalmával lehetséges visszaéléseket kívánták megnehezíteni, másrészt azt biztosították, hogy előzetes lemásolás útján minél hibátlanabbá tegyék a régi szövegek átírásait. Szignatúra- és fogalmazványlapok Az előbbiek során mellékesen többször is említettük a külön lapokra írt emlékeztető jegyzeteket (szignatúrákat) és fogalmazványokat. Minthogy ezek az oklevelezés, közelebbről a regisztrumvezetés melléktermékeiként jöttek létre a hiteleshelyek gyakorlatában és némileg pótolhatják az elveszett regisztrumköteteket, külön is kell szólanunk róluk. 36 KmJkv 4550. sz. 37 KUMOROVTTZ: i. m. 20.
