Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

hozzájuk fűzött apró megjegyzések mutatják. A nyilatkozat megtételekor mindjárt kifizethette a fél a levélváltságot vagy annak egy részét, de ezt halaszthatta a kész oklevél átvételének idejére is. A jegyzet (signatura) felvételekor alkudott meg az ügyfél a nótáriussal a kiállítandó oklevélpéldányok száma, különleges kívánságainak honoráriuma és egyéb részletek felől. Minthogy a bevallás és a tisztázat elkészítése köíött esetleg több nap vagy még huzamosabb idő is eltelhetett, a nótárius mindezeket feljegyezte füzetébe a fassio (bevallás) mellé. Ilyenféle jegyzetek tájékoztatnak az ügyintézés további menete felől: Non solvit. Item pro paribus dedit den. XV. (Nem fizetett. Továbbá a másodpéldányokért adott 15 dénárt.)

17 — Solvit. Scripta. (Fizetett. Letisztázva.)

18 — Solvit statim et tenetur f. (Tüstént fizetett és még tartozik 100 dénárral.)

19 — Copia debet seribi. Conventio fűit facta cum primo pro f et cum altero f denariis. (Másolatot kell írni. Az egyezség az első féllel 100 és a másikkal is 100 dénárban volt.)

20 — Solvit XXI denarios de nova moneta. Satisfeci conventioni, videlicet reseribi. (Fizetett 21 dénárt új pénzben. Eleget tettem az egyezségnek, azaz újraírtam.)

21 — Non solvit. Littera non debet emanari, nisi peracta maritatione. (Nem fizetett. A levelet nem kell kiállítani csak a házasságkötés megtörténte után.)

22 — Scribatur cum protestatione. (Tiltakozó formulával együtt kell kiállítani.)

23 — Sub eadem forma scribatur. (Ugyanolyan alakban kell kiállítani.)

24 — Et sine presentia eiusdem professoris extradare non debemus. (És a bevallást tévő jelenléte nélkül nem kell kiadnunk.)

25 Miután a jegyző feljegyzései alapján megszerkesztette az okleveleket, beszedte az illetékeket, regisztrumában többnyire keresztülhúzta szövegeit, és ezzel tovább nehezítette az egyébként is hanyag kiállítású sorok olvasását. Nagyjából a XV. század közepéig az okleveleket közvetlenül a fentebb ismertetett bejegyzések, azaz szignatúrák alapján szerkesztették meg. Később szokásba jött, hogy a bevalláskor felvett jegyzetekből előbb az oklevél fogalmazványát szerkesztették meg, és ebből írták le a kiadásra kerülő tisztázatot. Jóllehet a legkorábbi kolozsmonostori regisztrumok elsősorban emlékeztető feljegyzéseket tartalmaznak, ezeket hiba lenne szignatúrás jegyzőkönyvekként megkülönböztetni, miként ezt a leleszi konvent kapcsán tették.

26 A szignatúrák között ugyanis már ezekben a kötetekben is felbukkannak fogalmazványok, sőt végleges szövegek tisztázatai is. A korai regisztrumok inkább mindenes jegyzőkönyveknek nevezhetők, még ha az egyes kötetek anyagának volt is valaminő uralkodó jellege. 17 KmJkv 112. sz. — A tisztázat későbbi elkészítésére: DL 32509. 18 KmJkv 134. sz. 19 KmJkv 172. sz. * 20 KmJkv 188. sz. 21 KmJkv 194. sz. 22 KmJkv 280. sz. 23 KmJkv 851. sz. 24 KmJkv 954. sz. 25 KmJkv 4483. sz. 26 KUMOROVITZ: i. m. 19—21.