Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

mint a levéltárak.

8 Egyébként az erdélyi magyar szóhasználat később is gyakran azonosította az ilyen természetű irategyüttest vagy jegyzőkönyvet magával a levéltárral.

9 Noha az erdélyi káptalan regisztrumvezetéséről 1307-től kezdődően szólnak biztos adatok, 1318-ból pedig töredékek is maradtak fenn, ebből még nem következtethetünk a konvent egyidejű hasonló gyakorlatára.

10 Az apátok gyér oklevelezésén túlmenő, rendszeres hiteleshelyi tevékenységéről ugyanis a konventben csak az 1330-as évek fentebb vázolt reformjai óta beszélhetünk. Ha ennek egyáltalában voltak XIII. századi előzményei, azokat a tatárjárás pusztításait követő idők nehézségei, majd a XIV. század első három évtizedének rendezetlen kolozsmonostori állapotai bizonyosan elseperték. A kolozsmonostori regisztrumvezetés legkorábbi ismeretes, hiteles emlékének az az 1334. évi oklevél tekinthető, amelyet előbb 1383-ban, majd 1392-ben és 1420-ban a konvent regisztrumából írtak át.

11 Minthogy az átiratok csonkítatlan, teljes szöveget őriztek meg, elvethetjük azt a gondolatot, hogy ebben az esetben is csupán egyszerű feljegyzés értendő a registrumon. A regisztrumvezetést hihetőleg az egységes reformokat sürgető rendi káptalanok honosították meg a bencés hiteleshelyeken az 1330—1340 közötti időszakban. Ismeretes, hogy Pannonhalmán is 1360 előtt kezdődött a regisztrumvezetés.

12 Ma már azonban közvetlen tárgyi emlékekre is hivatkozhatunk annak bizonyságául, hogy legalábbis a XIV. század második felétől kezdődően a konventi hiteleshely a chirografumok mellett feljegyzéseket is készített az általa kibocsátott oklevelekről. A jegyzőkönyvek aprólékos feldolgozása rendjén ugyanis kiderült, hogy a DL 36407 jelzetű kötetben, későbbi idők anyagában elkeveredve, két jóval korábbi regisztrum töredékei is fennmaradtak. Ezekről körültekintő vizsgálódás után megállapítottuk, hogy a régebbi töredék 1381 decemberében, az újabb pedig 1430. január—április havában, illetve 1431. április—május hónapjában tett bevallásokat tartalmaz.

13 1422-ben már Lépes Lóránd alvajdának is tudomása volt a konvent regisztrumvezetéséről, és az 1413. évi jegyzőkönyvből kért másolatot. Végül a XVI. század közepéről való levélkerestető feljegyzésekből az is kiderült, hogy a konventnek akkor még volt 1434—1435-ben készült regisztruma.

14 Bizonyosan állítható tehát, hogy a regisztrumvezetés Kolozsmonostoron a XIV. században kezdődött, és hozzávetőlegesen annak nyolcvanas éveitől fogva válhatott többé-kevésbé rendszeressé. Ezt az anyagot a Budai Nagy Antal vezetése alatt felkelt paraszthad 8 . .. in camara seu registro ecclesie nostre ...: DL 29600. — ... in registro seu consermtorio KmJkv 686. sz. 9 JAKÓ: írás, könyv, értelmiség 109. 10 DL 29108. — JAKÓ—MANOLESCU: i. m. 7/A sz. hasonmás. — GYÖRFFY GYÖRGY: Gyulafehérvár kezdetei, neve és káptalanjának registruma. = Sz 117/1983. 1103—1134. 11 KmJkv 3., 15., 17., 21. sz. 12 PannRendt II. 462. 13 KmJkv 4—13., 28—64., 66—80. sz. 14 KmJkv 22—23., 81—85. sz. — DL 28361.