Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

többször leírták, a példányok közötti üres helyre ellenőrzésül az ábécé első betűit rajzolták, majd ezeket átmetszve úgy választották szét a szövegeket, hogy a betűsor részei mindkét szomszédos példányon felismerhetők legyenek. E betűrészek egybeillesztése útján döntötték el, hogy a fél által átírás végett bemutatott oklevelet valóban az illető hiteleshely állította-e ki. Az ilyen könnyen elkallódó egyes lapoknál valóban jóval nagyobb biztosítékot nyújtottak a megmaradásra az általában füzet alakú regisztrumok. A regisztrumot a nótárius készítette magának. Tetszés szerinti számú papírívet kettőbe hajtott, az első lap élére esetleg felírta a saját nevét vagy a használatba vétel pontos időpontját, illetve évét. Ha aztán füzete betelt, ismét újat készített magának. Kolozsmonostoron a regisztrumok általában ilyen fraktúr alakú füzetek, noha 1482-ből és az 1529—1556 közötti időszakból, kivételesen, ívnagyságú jegyzőkönyvek is fennmaradtak.

4 Minthogy e füzeteiket a jegyzők annak idején többnyire össze sem fűzték fonállal, anyaguk később könnyen összekeveredhetett. Kolozsmonostoron is a regisztrumok anyagát idők folyamán annyira összezavarták, hogy a lapok eredeti rendjét csak fáradságos munkával lehetett megállapítani. Jóllehet a hiteleshelyek korán felismerték a regisztrumvezetés előnyeit, és a XIII. század első felétől fogva kétségtelen hitelű váradi adatok tanúskodnak ilyen gyakorlatukról,

5 a chirografumot a regisztrum csak fokozatosan, hozzávetőleg a XV. század első felében szorította ki Kolozsmonostor írásgyakorlatából. Addig a szövegek megőrzésének mindkét módja párhuzamosan kimutatható. Középkori okleveleinkben meglehetősen gyakran esik szó a regisztrumokról. Ezek az adatok azonban csak részben vonatkoztathatók a hiteleshely által kibocsátott okleveleket kivonatosan vagy teljes szövegében őrző jegyzőkönyvekre. A registrum szót ugyanis gyakran használták egyszerű 'feljegyzés, kimutatás' értelemben is. Például 1371-ben tanúvallomásokról készült, megpecsételt feljegyzést jelöltek ezzel a kifejezéssel.

6 De így nevezték a határjárások alkalmával készített feljegyzéseket vagy az ügyvédül vallott személyeknek a fél által írásban benyújtott, illetve beküldött névsorát.

7 Iratmegőrző szerepe révén a registrum szót olykor egyenesen 'levéltár, iratgyűjtemény', sőt 'oklevéltár' értelemben is használták; a szó eredeti jelentésének megfelelően olyan írásműnek érezték a regisztrumot, mely éppen úgy megőrzi a különböző tényeket és feljegyzéseket, 4 DL 32507, 32508, F. 15: 4, 63. 5 KARÁCSONYI, JOANNES—BOROVSZKY, SÁMUEL (ed.): Regestrum Varadiense. Budapest 1903. 6 . . . in registro nostro, in quo nomina et assertiones testium seriatim erant conscripte et sub nostro sigillo conservate ...: Kemény József gyűjt, 1371. júl. 6. — EMOkl 144. sz. (DF 253465.) 7 ... registrum super reambulationem metarum...: DL 28836. — Fecit procuratores, quorum nomina in registro scripta transmittit: KmJkv 1754., 2687., 4062. sz. — Que omnia mittit in registro nominatim procuratores: KmJkv 2610. sz. — Secundum registrum nobis presentatum: KmJkv 2878—2879. sz. — Quarum possessionum nomina in registro destinabit: KmJkv 2918. sz. — ... iura civitatis, pecunie, taxe ac registra ac alia bona . . .: KmJkv 298. sz.