Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
városi lakosság véleménye a közjegyzői intézményről. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy a közjegyzők túlnyomó többsége a városokból és mezővárosokból került ki és ilyen vagy pedig egyházi környezetben működött. A közjegyzők, akárcsak a többi klerikus, műveltségüknél, írásos munkakörüknél fogva egyaránt választhattak maguknak egyházi vagy világi pályát. Sorsuk alakulásától, de leginkább attól függött, szert tehettek-e megfelelő javadalomra, hogy papok maradtak, vagy pedig családot alapítottak. Az említett kolozsmonostori közjegyzők közül is Nagyszombati Bálint a kolozsmonostori gazdag plébánia birtokában megmaradt papnak. íjgyártó Istvánról inkább valószínű, hogy családos emberként élt jómódú kolozsvári rokonsága körében. Csornai Miklósról, aki mellékesen Kolozs vármegye jegyzőségét is felvállalta, szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy világi személy volt. A hiteleshelyi és a közjegyzői munka párhuzamos végzése következtében a konventi regisztrumok közé belekeveredve, Csornaitól maradt fenn az egyetlen ismert erdélyi töredék középkori közjegyzői protocollumból. 144 A közjegyzők aránya formálódó értelmiségünkön belül máshol sem volt nagyobb, mint Kolozsmonostoron. Maroknyi csoportot alkottak, és minthogy tagjai többségükben klerikusok maradtak, a laikus értelmiség utánpótlásaként még számuknál is jelentéktelenebb szerep jutott nekik. 145 Az apátság társadalmáról rajzolt kép teljességéhez hozzátartozik a birtokok gazdálkodását ténylegesen irányító tisztek, oíRciálisok felemlítése. Róluk nem esik olyan gyakran szó a forrásokban, mint a hiteleshelyi munkával kapcsolatban állókról. Pedig őket is ugyanaz a deákmüveltség, az írás és számolás ismerete segítette pályájukon, amely a nótáriusok képzettségének alapja volt. Közülük felemlítjük Erdőtelki Istvánt 1437-ből, István deák udvarbírót 1460-ból, Ferenc deákot 1506/07-ből, Tomori Györgyöt 1537-ből, Drági Ferencet 1540-ből, Zilahi Ferencet 1545/49-ből. 146 Kolozsmonostori jelenlétükkel állandóan számolhatunk, mert az apátok és gubernátorok idején ők látták el ugyanazt a munkakört, amelyet a király birtoklása alatt a jószágigazgatók. Az officiálisok is szinte kivétel nélkül mind nemesek voltak. Méghozzá nem is szegények, hogy magánvagyonuk biztosíték legyen kártételek esetére. A monostor uradalmának vezetése éppen olyan jó iskola volt a gazdasági értelmiség, a kincstár és a bányaügy leendő tisztviselői számára, miként a hiteleshelyi jegyzőség a közigazgatás és igazságszolgáltatás utánpótlásának. A gazdasági igazgatás és a hiteleshely írásossága egyébként sem különbözött még akkor annyira, hogy ennek az azonos társadalmi eredetű és műveltségű két csoportnak a tagjai ne léphettek volna át egyik munkamezőről a másikra. Egyik a másiknak a tartaléka volt, és mindkettő a világi elem súlyát növelte az apátsági közösségben. 144 KmJkv 3834., 3835., 3919., 3971., 4075., 4076., 4190.. 4314., 4322., 4328., 4329., 4332., 4358., 4362., 4364-^1366. sz. 145 TONK: Közjegyzőség 47—48, 56—61. 146 KmJkv 1496., 3392., 4605., 4741., 4856., 4916. sz. — DL 26884. — Wass cs. lt, 1507. ápr. 15.
