Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
lat, a könyvszeretet terjesztésével, a mesterségek és a művészetek pártolásával végig jelentős szerepet játszottak Erdély művelődésében. Ez a szerep a valóságban némileg másként fest ugyan, mint ezt, közelebbi vizsgálatok hiányában, korábban elképzelték, de tagadhatatlan tény marad így is. Ebben nem kis része volt annak, hogy a kolozsmonostori konvent belső rendje — talán vezetői érdemeként — nem bomlott fel akkora mértékben, mint sok más bencés apátságban. A hiteleshely alkalmazottai Az apátságban élők társadalomrajzát a konventi hiteleshely személyzetének vizsgálatával zárjuk. Kétségtelen ugyanis, hogy a világiak szempontjából ennek a közösségnek a működése volt a legfontosabb. Ennek eredményeként keletkezett ama okleveles forrásanyag legtekintélyesebb része, amely minden idők történetírása számára a kulcsot kínálja a középkori Erdély megismeréséhez. Viszonyainak feltárása tehát a további kutatás szempontjából is szükséges feladat. Az alábbiakban nem térünk ki a hiteleshely írástudóinak munkájára, az oklevelek szerkesztésére és a kiszállásokra, mert ezeket a kutatás már tisztázta. 107 Csupán annak bemutatására szorítkozunk, hogy az effajta értelmiségi munka milyen karriereket, anyagi és társadalmi érvényesülést tett lehetővé, mi volt e réteg művelődés- és társadalomtörténeti jelentősége. A fentebb összeállított kimutatásban 33 olyan személy neve szerepel, akik 1340 és 1556 között a kolozsmonostori hiteleshely kancelláriájában dolgoztak. Ezek, egy scriptor, egy scriba, valamint egy subnotarius kivételével, mindnyájan nótáriusi ügykört láttak el. Közülök 25-en világi és nyolcan egyházi rendűek voltak. 108 Már ez az arány is figyelmeztet arra, hogy a hiteleshely, bár egyházi intézmény keretei között működött, társadalomtörténetileg már világi szervezetnek minősül. Még jobban kifejezi ezt a világi és az egyházi rendűek itteni működésének időtartama. A 25 világi összesen kb. 152 évet dolgozott; tehát egy személyre átlagban több mint hat esztendei működés számítható. A nyolc egyházi személy működési ideje összesen kb. 12 esztendő; tehát egyénenként másfél év. Ez utóbbiak ugyanis valójában csupán alkalmi, kisegítő szolgálatot láttak el, és egyáltalában nem ők szabták meg az intézmény jellegét. A személyzet társadalmi eredet szerinti minősítését megkönnyíti, hogy többségének ismerjük családnevét, illetve származási helyét. Esetükben is igazolható az a megfigyelés, hogy a nemesi eredetű írástudók általában feltüntetik birtokuk, a tehetősebb polgárok pedig származási helyük nevét, míg a jobbágyok, illetve szegényebb városiak csupán keresztnevüket használják, vagy legfeljebb testi tulajdonságaikra utaló ragadványnevekkel (Nagy, Kis, Fehér, Fekete stb.) 107 SÍPOS GÁBOR: A kolozsmonostori konvent hiteleshelyi működése. MtT 1979. 38—48. 108 A harmadik névsorban az 1—7., 10—11., 13—16., 18—19., 22., 24—26., 28—30., 32—34. szám alatt feltüntetett személyeket világiaknak, a 8., 9., 12., 17., 20—21., 23., 27. szám alattiakat pedig egyházi rendűeknek minősítettük.
