Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
Az apátok a legtehetségesebb fiataljaik felsőbb oktatására sem áldoztak, noha erre kötelezte volna őket az 1336. évi reformstatútum. 89 Ugyanez a rendelkezés előírta, hogy a felvételre jelentkezőket abban a monostorban, ahol laknak, oktassák a latin nyelvre, logikára és bölcseletre, a tehetségesebbekből pedig küldjenek a rendház költségén a párizsi vagy más egyetemre. Az elképzelés szerint a nagyobb konventekben lakó minden húsz szerzetes után egy-egy személyt kellett volna közköltségen taníttatni egyetemen. Sajnos, semmivel sem bizonyítható, hogy a reformstatútumnak akár az elemi, akár a felsőbb oktatásra vonatkozó rendelkezéseit a magyar bencések végrehajtották volna. 90 A vezetők egyszerűen felesleges kiadásnak érezhették feladataik elvégzéséhez a szerzetesek felsőbb fokú iskolázását, de a szerzetesi közösség igénye sem kényszerítette erre őket. Kétségtelen, hogy a bencés rendnek kiváló érdemei voltak a középkori egyházi műveltség átültetésében a XI-XII. századi magyar kereszténységbe. 91 Művelődési vezető szerepét azonban a XIII. században elvesztette és az új szerzetesrendek mögé szorult. Azzal, hogy tagjai korszerű kiképzését nem biztosította, megszűnt a vonzereje a tanulni vágyó, tudásával értelmiségiként érvényesülni akaró legjobb elemekre. A XV—XVI. század fordulójáról már sok jele ismeretes annak, hogy a bencés rend által képviselt régimódi képzettségi szintet nemcsak a domonkosok, ferencesek, ágostonosok haladták meg, hanem a világi papság, sőt a laikusok legjobbjai is utolérték, olykor el is hagyták. 92 A rend nem tudott, mert saját konzervatív ideáljainak rabjaként nem is akart a tanulásra, művelődésre, tudományos tevékenységre kedvező körülményeket teremteni tagjai számára. Ezért életének itt bemutatott második, hanyatló szakaszában a kolozsmonostori szerzetesi közösségnek nem tulajdonítható olyan kiemelkedő művelődési szerep, mint a XIV. századot megelőző időszakban. Különösképpen azóta nem, hogy a jelentős ipari-kereskedelmi központtá fejlődött szomszédos Kolozsvár falai között a kolduló rendek kolostorai az új egyházi műveltség gócpontjaivá lettek, sőt a polgárság új oktatási ideáljai is éreztették hatásukat. A bencés rendnek a szellemi foglalatosságokkal, a tudományokkal szembeni elutasító magatartása az oka annak is, hogy Kolozsmonostoron a nagy gyakorlatú hiteleshelyi kancellária árnyékában, legalábbis a XV. század óta, a barátok körében nem működött rendszeresen másolóműhely (scriptorium). Mindenesetre nagyon jellemző, hogy bár 1435-ből ismerjük Ábrahám scriptor nevét, itteni könyvmásolással kapcsolatos egyetlen adatunk éppen külső, világi írástudó foglalkoztatásáról szól. 93 1451-ben Antal apát Jegenye község egy esztendei teljes gabonatizedével jutalmazta Indali Gergely nemest, amiért hozzáértőén lemásolta a monostor részére a Jób könyvéről szóló fejtegetéseket. 94 De a gyalui 89 PannRendt II. 21—25. 90 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 246—247. 91 Uo. 243, 247. 92 Uo. 248, 252. 93 MKvSz 1891. 34. 94 KmJkv 988. sz.
