Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

plébános is a hiteleshely előtt nem a kolozsvári Miklós deákkal (scolaris) alkudott volna meg 1452-ben breviárium másolása felől, ha a konventben akkor működött volna scriptorium.

95 Bármekkora volt is az apátságot a XVI. században ért pusztítás, legalább egyetlen olyan kötetnek fenn kellett volna maradnia, amelyik bizonyíthatóan Kolozsmonostoron készült, ha a konventben csakugyan műhelyszerűen foglalkoztak volna kódexmásolással. Jelenleg azonban csupán egy óriási méretű Gradualéről és egy töredékes Antiphonaléről valószínűsíthető legalább annyi, hogy a kolozsmonostori apátság részére készült.

96 A XV. században írt és 1528-ban újrakötött Graduale kiállítása azonban olyan fényűző, hogy semmiképpen sem tekinthető helyi, kolozsmonostori írásterméknek. A pompakedvelő vezetők valamelyike nagy gyakorlatú műhelyben vagy mesterrel készíttethette ezeket a köteteket. Jóllehet a középkor végén ez volt a valóságos helyzet, súlyos tévedés lenne lekicsinyelni az apátságnak és lakóinak Erdély kora középkori művelődésében játszott szerepét. A latin betűs írás- és könyvkultúra egyik legfontosabb bölcsőjét ringatták e falak között a XI—XIII. században. Kolozsmonostor volt és maradt — az erdélyi káptalan után — az írástudás és az oklevelezés legfontosabb központja ebben az országrészben. Hiteleshelye a világi értelmiség formálódásához nyújtott Erdélyben ritka lehetőséget.

97 Az apátság puszta létével is előmozdította levéltári és könyvtári kultúránk megalapozását, ilyen értékek termelését és terjesztését. Itt készült 1427-ben Erdély legrégebbi levéltári segédlete,

98 itt jött létre leggazdagabb középkori írásos forráscsoportunk. Itt keletkeztek azok az egyedülálló jegyzőkönyvek, melyeket e kötetekben teszünk a történetkutatás közkincsévé. Ezek egymagukban is beszédes tanúságai a kolozsmonostori íráshasználat fejlettségének. Ez a mindmáig fennmaradt irattömeg kézzelfogható bizonysága azoknak az elévülhetetlen érdemeknek, amelyeket az apátság az írásgyakorlat kiterjesztésében szerzett. Könyvtárának 1427-ben összeállított leltára viszont ma is mérhetővé teszi korai könyvkultúránk területén végzett úttörését.

99 Az ebben felsorolt, szinte kivétel nélkül a XV. század előtt másolt liturgikus kéziratok arról tanúskodnak, hogy a kereszténység korai időszakában a bencéseknek ez a könyvgyűjteménye is kisugárzó központja volt a latin egyházi irodalomnak és tudománynak. Nagy értékű, fényűző kötetek bizonyítják, hogy kezdetben a bencések is komoly áldozatokat hoztak könyvtárukért. 1461-ben említik a monostornak együttesen 300 Ft-ra értékelt, bizonyára gazdagon miniált Bibliáját és csillagászati művét.

100 Olyan könyvgyűjtemény, mint a kolozsmonostori, a XIV. század előtt különösképpen, de később sem maradha95 JAKÓ, ZSIGMOND—MANOLESCU, RADU: A latin írás története. Budapest 1987. 103. — DL 28256. 96 SZIGETI KILIÁN: Két középkori erdélyi Graduale eredetének kérdése. = MKvSz 86/1970. 165—170. 97 JAKÓ: írás, könyv, értelmiség 10—24, 51—58. 98 KmJkv 24. sz. 99 MKvSz 1889. 89—91. 100 KmJkv 1627. sz. — MKvSz 1888. 88—89.