Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
azok száma, akik véglegesnek tekintették itteni megbízatásukat és évtizedeken át az apátság élén maradtak. Nyomon követve az apátok további pályáját,valóban az derült ki, hogy soraikból öten nagyobb jövedelmű apátságra mentek át, 47 kilencen pedig e javadalom révén préposti, püspöki vagy más magasabb méltóságra küzdöttek fel magukat. 48 Pályájukon való további emelkedésüket nagyon megkönnyítette, hogy 41 vezetőből 15-en politikai, állami feladatokat láttak el az ország vezetőinek oldalán. 49 13-an működésük idején haltak meg. 50 Ebből arra következtethetünk, hogy ha az előkelő származás vagy a magas képzettség nem segítette a karriert, főleg a szerzetesek meglehetősen előrehaladott korban kerülhettek az apátság élére. A vezetők viszonylag gyors cserélődését az is előmozdította, hogy 11 személyt rövid idő múltán valójában leváltottak szabálytalanságok elkövetése és összeférhetetlenség miatt, de legfőképpen politikai meggondolásokból. 51 Végül öt vezetőt illetően teljes a tájékozatlanság afelől, hogy miként is végződött itteni működésük. 52 Mindent összevéve, az 1290 és 1556 közötti időszak kolozsmonostori vezetőinek átlagos működési ideje hat és fél esztendőre tehető. A kolostor középkori életét tehát erős társadalmi mobilitás jellemezte, legalábbis a vezetés szintjén. A kolozsmonostori apátság nem jelentéktelen anyagi javai a vizsgált korszakban elsősorban egy viszonylag zárt réteg társadalmi érvényesülését segítették elő. Ez a társadalmi mozgás ugyan főként egyházi pályán zajlott, de így is végső soron annak a világi, családi együttesnek az érdekeit képviselte, amelyikből az illető vezető jött. 53 Ez a tendencia teljesen leplezetlenül a jószágigazgatóknál tűnik napvilágra. Náluk minden áttétel és kendőzés nélkül érvényesült az a törekvés, hogy az apátság anyagi javaival maguk és családjuk épülését, társadalmi emelkedését mozdítsák elő. Ennek bizonyságául utalunk az előző fejezetben bemutatott pályarajzok néhány típusára. Albeni Henrik kolozsmonostori apátsága annak a jól átgondolt tervnek volt a része, melyet egy tehetséges, művelt személyekből álló nagyúri érdekközösség szőtt abból a célból, hogy a politikai hatalomból minél többet megkaparintson és a maga hasznára kamatoztasson. Itteni működése addig is tartott, amíg ennek a közösségnek az érdekei máshová nem szólították. Valóban Kolozsmonostor javai szintén hozzájárultak ahhoz, hogy Zsigmond király jövevény kegyencei a 47 Gazdagabb apátságot nyertek az első névsorban a 4., 8., 10., 16., 29. szám alatt említett személyek. 48 Magasabb méltóságra emelkedtek az első névsorban a 15., 18., 27., 31., 34., 36., 38., 40., 41. szám alatt szereplő személyek. 49 Politikai, állami feladatokat is elláttak az első névsorban a 4., 6., 7., 15., 18., 23—24., 26—27., 31—32., 35., 37., 39—40. szám alatt felsorolt személyek. 50 Működésük idején haltak meg az első névsorban a 2„ 9., 12., 17., 19., 21—22., 25—26., 35., 37., 39—40. szám alatt említett személyek, 51 Az első névsorban a 3., 5—6., 11., 13—14., 20., 23—24., 34., 41. szám alatt szereplő személyeket leváltották az apátság éléről. 52 Ismeretlen véget ért az első névsorban az 1., 7., 28., 30., 33. szám alatt említett személyek kolozsmonostori szereplése. 53 Az általános viszonyokra: MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 175, 178—179.
