Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
\ A feudalizmus viszonyai között az egyházi pályán is a hatalommal való összeköttetés volt az előrehaladás döntő tényezője, nem pedig a képzettség. Kolozsmonostoron feltűnően nagy (41-ből 18) azoknak a vezetőknek a száma, akik megelőzőleg királyi szolgálatban állottak. 43 A királyi kápolna papjai, udvari káplánok, a politika és az államháztartás feladatait ellátó személyek kapták, mintegy fizetés gyanánt, a kolozsmonostori apátságot. Érdemeiket azonban a megjutalmazottak általában nem egyházi téren, hanem szinte kizárólag az államhatalomnak tett világi szolgálatokkal szerezték. 44 Ennek megfelelően a kolozsmonostori apátok és gubernátorok műveltsége sem lehetett más, mint az általuk képviselt réteg és az illető időszak atlagáé: különös vegyüléke az egyházi és a világi műveltség elemeinek, amelyet azonban semmiképpen sem a teológia határozott meg. Jól példázza ezt a kettősséget Pongrácz László gubernátor személyisége. Bár a bécsi egyetemen korszerű képzettséget szerzett magának, mentalitásában változatlanul feudális nagyúr maradt, aki fegyveres kézzel intézi el vitás kérdéseit. De Albeni Henrik is a várnai csatatéren harcolva fejezte be apátként és püspökként magas egyházi méltóságokban eltöltött életét. Feltételezhető az is, hogy előzetes udvari szolgálatuk révén ezek a vezetők a királyi környezet világi művelődési vívmányaiból is közvetítettek a jelentős apátságok szerzetesi közösségébe. Kétségtelen viszont az is, hogy az előkelő származáson kívül a magas képzettség szintén közrejátszhatott az egyházi pályán való gyors emelkedésben. 45 A 41 vezető között ugyanis már akadt kilenc, bizonyíthatóan egyetemi végzettségű személy: Albeni Henrik, Bornemisza Márton, Gorzeres Bertalan, Kolozsvári János, Meggyesi Székely Ferenc, Nagyszombati Márton, Polnar Gábor, Pongrácz László és Sági János. Közülük azonban csak Albeni Henrikről, valamint Nagyszombati Mártonról állítható biztosan, és legfeljebb még Pongrácz Lászlóról feltételezhető, hogy a bencés rend tagjaként szerezte képzettségét. Az egyetemen tanult vezetők ugyanis inkább a domonkosok közül kerültek ki, annak következtében, hogy a kolduló rendek, a bencésektől eltérően, súlyt helyeztek tagjaik iskoláztatására. 46 A szerzetesközösség hagyományos bencés műveltségén az apátság Bécsben és Párizsban tanult vezetői aligha módosítottak számottevően, mégis ilyen tanult elemek jelenléte, a korábbi időkhöz viszonyítva, kedvező fejleményként értékelhető. A vezetők működésének időtartamát vizsgálva, azt találjuk, hogy 1—5 évig 27, 6—10 évig 5, 11—15 évig 3, 16—20 évig 3, 20-nál több évig szintén három személy maradt meg a helyén. Ez is azt sejteti, hogy a kolozsmonostori apátság átmeneti állomásul szolgált a nagyobbra törők számára. Viszonylag alacsony 43 Megelőzőleg királyi szolgálatban állottak az első névsorban a 4—7., 12—13., 17—18., 20., 23., 25—27., 31., 35., 38—40. szám alatt felsorolt személyek. 44 FÜGEDI: i. m. - TSzl 1965. 481-485. 45 FÜGEDI: Uram, királyom... A XV. századi Magyarország hatalmasai. Budapest, 1974. 122—134. 46 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 279—280.
