Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
menjen a konyhára. 19 Eszerint az apátot a bevétel háromnegyed, illetve kétharmad része illette meg törvényesen. Hasonló kulcsot mutat a ruházkodási költségek megoszlása is. Az apát és kísérete ruhaköltsége ugyanis a mondott évben 100 Ft, a konvent többi tagjaié pedig együttesen 75 Ft volt. 20 A fenti kimutatásban katonaság tartására tett kiadásként évi 92 Ft összeg szerepel. 21 Ez azonban az egyházi nagybirtokra kirótt tényleges terhekhez viszonyítva még ebben az esetben is, ha a zsoldosokat elsősorban természetben fizették, annyira jelentéktelen summa, hogy a fentebb megadott pécsváradi összegeket is a valóságosaknál alacsonyabbaknak kell vélnünk. A katonaállítás ugyanis, főként a török veszedelem állandósulása óta, felemésztette a birtokok jövedelmének nagy részét. A XV. század elején egy ló felszerelésének értéke hat forint, az íjért és lándzsáért járó térítés egy forint volt, a havi zsold összege pedig öt és tíz forint között mozgott. 22 Ha azt is tudjuk, hogy az 1498. évi 20. tc. például a pécsváradi apátot 200 lovasból álló bandérium tartására kötelezte, 23 az előbbi számadatokat nagyon viszonylagos értékűeknek kell minősítenünk. Annyit azonban a fenti adatokból is kiolvashatunk, hogy a szerzetesek és a katonaság eltartása a XV. század közepétől fogva az apátok jövedelmének jelentős részét felemésztette. Az apátok jövedelmi viszonyai a valóságban mégis kedvezőbbek lehettek a pápai kiküldöttek által leírt pécsváradi helyzetnél. E kimutatás is hangsúlyozza, hogy a megadott értékek átlagosaknak tekintendők, és ennél olykor több, máskor kevesebb a bevétel. Minthogy a pápai illeték összegét e kimutatás alapján szabták meg, a pécsváradiaknak érdekük volt minél kisebb jövedelmet kimutatni. Ezért felejthették ki bevallásukból teljesen a vámjövedelmeket és a hiteleshelyi bevételeket. Olykor azt is sikerült az apátoknak elérniök, hogy a római kúria csak a nekik járó egyharmad jövedelmet vegye tekintetbe az illeték megállapításakor. 24 Ha a bevételek és a kiadások valóban annyira fedték egymást, mint ahogyan a pécsváradi adatok sugallják, akkor miből folytatták az apátok a nagyúri, sokszor fényűző életet? Ezt mégiscsak benefíciumuk biztosította számukra. A valóságos jövedelem nagysága felől sokat elárul, hogy a pápai kamara a fenti kimutatás nyomán 600 Ft-ban szabta meg az apát illetékét. Ha a tényleges jövedelem és az illeték (servitium) között Pannonhalmán a fentebb megfigyelt arányt (250 : 4000 Ft) Pécsváradra is érvényesnek tekintjük, akkor ez utóbbi apátság valóságos jövedelme 1439-ben legalább 5—8000 Ft-ra becsülhető. Minthogy Kolozsmonostor körülményei legtöbb hasonlóságot általában éppen Pécsváraddal mutattak, nem erőszakolt a feltételezés, hogy jövedelmük is nagyjából azonosan alakulhatott. . 19 PannRendt XII/B. 355. 20 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 236. 21 PannRendt XII/B. 26—27. 22 DEÉR JÓZSEF: Zsigmond király honvédelmi politikája. = HadtK 37/1936. 178—179. 23 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár, 1000—1526. Budapest, 1899. 606—607. — PannRendt XII/B. 31. 24 PannRendt II. 190—191.
