Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
A monostor fenntartásának terhein kívül azonban Kolozsmonostor apátja alkalmilag kénytelen volt részt vállalni a felette joghatóságot gyakorló esztergomi érsek kiadásaiból is. Már említettük, hogy 1402-ben a Zsigmond király kíséretében Itáliába induló érsek az apáttól 30 nap alatt kifizetendő 200 arany hozzájárulást kívánt útiköltségeihez. 25 1450-ben viszont az esztergomi székesegyház építési költségeihez kérték hozzájárulását. 26 De szorultság esetén a királyi kegyúr is megdézsmálhatta az apát jövedelmeit, mint Zsigmond király tette 1397-ben, amikor az apát fele jövedelmét kérte a kincstár számára. 27 Végeredményként mégis megállapíthatjuk, hogy a kolozsmonostori apátság, a reá nehezedő terhes kötelezettségek ellenére, felért a középnemességhez tartozó legtehetősebb családok gazdagságával, hatalmi pozícióként pedig annál is többet jelentett. 28 Gazdái számára a jómódú birtokosság életszínvonalával azonos körülményeket, a közügyekben befolyást, további előhaladást, sőt társadalmi emelkedést biztosított. A középkori Erdélyen belül az apátság tulajdonosa egyenesen komoly közéleti-politikai tényezőnek számított. Nem közömbös kérdése tehát a középkori Erdély társadalomtörténetének, hogy milyen rétegek képviselői, minő arányban és személy szerint kik útján birtokolták ezt a jelentős anyagi erőforrást. A szerzetesi közösségek társadalomtörténeti vizsgálatát azonban nagyon megnehezíti, hogy tagjaikat — már csak a szerzetesre kötelező szerénység kifejezéseként is — általában csupán keresztnevükön emlegették. Az egyes személyek társadalmi helyzetéről viszont éppen a családnevek segítségével állapítható meg több-kevesebb. Az átlagnál azonban valamivel jobb a helyzet az apátság vezetői körében. Ez teszi lehetővé a fentebb közölt első névsor elemzését. Az apátokat a bencés rend szabályzatai szerint a konvent szerzetesei választják ugyan, majd bemutatják a kegyúrnak, de erre a jogszerű eljárásra a XIV. század vége óta egyre ritkábban kerülhetett sor. Az apát személye felől legtöbbször a király döntött kegyúri joga alapján. A konventre csupán az tartozott, hogy elismerje vezetőjéül a már kinevezettet. 29 Mindez nem téveszthető szem elől, amikor azt vizsgáljuk, hogy milyen társadalmi rétegekből, minő arányban kerültek ki ezek a vezetők, megelőzően és utólag mivel foglalkoztak, milyen műveltségük volt. Kisebb részben tehát kánoni választás, többnyire azonban a királyi akarat rendelte Kolozsmonostor élére az összeállításunkban található 41 személyt. E felsoroltak közül 37 apátként, gubernátorként, kommendátorként birtokolta a monostort, négy pedig a király jószágigazgatójaként. A két csoport itteni működésének jogalapja között lényeges a különbség: az előbbiek birtokosai, az utóbbiak csupán kezelői voltak az apátságnak. A szerzetesi közösség azonban 25 Ub III. 264—265. — DL 28951. 26 LUKCSICS II. 1083. sz. 27 ZsOkl I. 5122. sz. — DL 28944. 28 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 86—87, 119—120. 29 Uo. 237—238.
