Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Sopron megye 1549
Egy telkes nemesek családai 38 helységben, 79,5 kúrián éltek (hozzávetőleg 80 család), egyetlen települést nem számítva a síkvidék déli felén, legsűrűbben a Csepregtől keletre eső tájon, egykori határőrök lakta földön. 2 Az egyházi testületeket a győri püspök mellett a győri káptalan, a csornai és a pápóci premontrei rendház, meg a soproni keresztesek képviselték a megyében, kis és közepes nagyságú jószágokkal; 3 plébánosnak csupán töredék részek jutottak. Az egyház összesen 162,5 portával (a megyei porták 12,5%-ával) rendelkezett. Polgári tulajdon (Sopron város birtoka) 114 porta volt (8,8%). Porta % 100 portán felüli birtokok 675 52,1 11—100 porta közti birtokok 404 31,2 0—10 porta közti birtokok 217 16,7 Összesen 1296 100 A megye csekély számú (47) pusztatelkéből 10 égéskár következtében vált néptelenné (Kópháza, Német, Sárkány és Vis területén). Feltűnően kevés pusztatelket írtak össze az egyházak és Sopron város birtokain, valamint Csepreg mezővárosban. A nagy- és középbirtokra aránylag kisebb számban jutott belőlük, mint a kisbirtokra; Nádasdi jószágán alig regisztráltak désertât, Teuffel lánzséri domíniumában azonban elég sok akadt. A nagy- és középbirtok ugyanakkor — kevesebb pusztája lévén — új jobbágy telkeket is csak az átlagosnál kisebb mértékben telepített, Teuffel pl. egyáltalán nem, és Sopron város is csupán 11et. A legtekintélyesebb jövedelmű, s egyben legvállalkozóbb szellemű Nádasdi Tamás jelentette a kivételt: a megye 411 új telepítésű telkéből 187 feküdt az ő birtokán. Egyébként minden olyan megyei úr, akinek „új" jobbágytelkei nagyobb számúak voltak portáinál, a kisbirtokosok sorába tartozott. A Muzsaj, Ebergőc és Szécsény területén ugyancsak néhány portás nemesek jószágán összeírt adómentes telkekről megtudjuk, hogy új lakóik nem egészen 2 éve érkeztek. Sopron megye 744 zsellér családjából a települések legtöbbjére jutott; a zsellérek nem egy helyen a portaszámok 4-5-szörösét tették ki. Valójában csak az egytelkes nemesek meg néhány más szegény nemes faluiból hiányoztak; a király mezővárosában, az egyházak és Sopron város úrbéresei közt meg Weisspriacher- és Teuffel-jószágon — bizonyára az összeírok eltérő módszere következtében — az elhanyagolható számú zsellérek helyett „szegény" jobbágyokat találunk. (Az utóbbiak száma a megyében 205 volt.) Ám akár maguknak a zselléreknek a megoszlását tekintjük, akár a zsellérekét és a szegényekét együttesen: a kisbirtokosok mindenképp portaarányukon felül részesültek belőlük. Az ő faluikon kívül szembetűnően sok zsellér élt még Török Jánoséin is. Az összeírás idején országosan föllendülő majorságszervezés eredményeként a rovásadószedők Sopron megyében is 30 aliódiumot 3 és 150 szolgálattevőt vehettek számba, a birtokosok kisebbik felének (35-nek) a kezén. A szolgálattevők legnagyobb részét az úr mezőgazdaságában foglalkoztatottaknak feltételezhetjük (bár a szöveg ezeket csak „servusnak" nevezi). Ismerjük a kivételeket: a szolgálatvállalók között van Nádasdi és Bakyth egy-egy officialisa (Csepregen, 2 A táblázatban „egyéb" rovat alatt: Nemeskér 4, Völcse 5, Baszt 4, Gyülvész, Gereblyén, Gyalóka 2, Vis 3, Viclóbik 2,5, Egyházasbik 3, Damonya, Csernelháza, Mesterháza 2, Berekalja 2, Tompaháza, Nemesládony 3, Ság 2, Kenyérsütőság, Simonháza 2, Alsószopor 2, Felsőszopor 2, Hettye 2, Berény 2, Lőcs, Csér, Kisgeresd, Jánosfalva, Szemere, Felsőpulya 3, Pásztori 2, Tata 2, Zsebeháza 2, Potyond 4, Csáford 2, Jobaháza 2, Dör 3, Vág 2, Edv 2, Vadosfalva 2. L. az 1549. évi második rovásadószedés adatait is: Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XXXVIII. 3 Ebből 1 Balbsdorfon csupán „az ür háza".
