Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Sopron megye 1549

illetve Zsirán), Nádasdi (pontosabban a felesége) kocsisa (Bogyoszlón) és 12 mezővárosi kapuőr (ugyancsak Nádasdi alkalmazásában, Csepregen). A jómódú urak — ismét csak Nádasdi kivételével — majorságból és szolgából egyaránt az átlagoson aluli arányban részesedtek. A két másik nagybirtok tulajdonosa, Török János és Bakyth Péter, továbbá a nagy vagyonú győri püspök egyáltalán nem tartott majorságot és nem nagyszámú szolgát is csupán a püspök, Török és Teuffel. Nádasdi 11 majorságán kívül a többi aliódium középbirtokosok kezén volt. (Ostffy Tamás a birtokkategória határán helyezkedett el.) A szolgálatvállalóknak több mint felét (82-t) Nádasdi foglalkoztatta, jelentősebb számban rajta kívül csupán a középbirtokos Weisspriacher, a győri püspök, Kisfaludy, Török és a csornai premontreiek, valamint a kisbirtokos Szalay Péter és Viczay Balázs jószágán éltek servusok. Viszonylag legnagyobb arányban a 10 porta körüli szerény jószágot birtokló urak vették ki részüket az allodizációs tevékenységből. Malmokat csupán két nagybirtokos jószágán vettek számba: 10 malom közül 9-et Teuffel, 1et Török János birtokterületén.

4 A táblázatok „egyéb" rovata túlnyomórészt bírókat és — mint már említettük — egytelkes nemeseket rejt. Rajtuk kívül följegyzést készítettek még a nyugati hegyes-dombos vidéken (főként Sopron város és a győri püspök falvaiban) legeltető pásztorokról,

5 továbbá a csepregi „polgármesterről", a ruszti harmicados, illetve a cenki vámos házáról és a potyondi szolgabírótelekről. A megye városainak tekintélyes része az ausztriai zálogbirtok területére esett (Fraknó, Kabold, Kismarton, Locsmánd, Nagymarton), s ezért nem kerülhetett be az összeírásba. Sopron pedig (Lővérrel együtt), mint királyi város maradt ki a számbavételből. A többiek közül az összeíróktól civitasnak nevezett Csepreg volt a legnépesebb (48 portával és 109 más egységgel), s ezt (Német)keresztúr és Csorna követte (az előbbi 39 + 35, az utóbbi 22 + 41 portával, illetve más egységgel). Szil, Ruszt, de különösen Kál és Beled népessége már erősen elmaradt mögöttük. A legjelentősebb városoknak Nádasdi volt az ura, Csornán a premontreiek és Török János osztoztak, Ruszt — láttuk — királyi uradalomhoz tartozott, a sor végén álló apró városkákból pedig már közép- és kisbirtokosoknak is jutott. A kiemelkedő népességű községeket (Szany, Cindorf, Pereszteg, Agendorf, Fertőszentmiklós, az első'46+ 50, a második 25 + 39 portával, illetve más egységgel) ugyancsak a leggazdagabb urak birtokán lehetett megtalálni. 2 helység (Pereszteg és Cenk) adatait összevethetjük egy 1556. évi búza-zab-dézsmajegyzék adataival.

6 A terményadózók másfélszeres többletet mutatnak a másik forrás portái és más rovatokon fölvett egységeihez képest (115:75), ha pedig föltesszük, hogy az új telepítésüek és a bírók is dézsmával adóztak, akkor — számuk levonása után — a maradék dézsmafizetők közül 2,5 jutott minden 1549. évi portára (94: 37). Egyetlen Sopron megyei helységről közel egykori lélekösszeírás is rendelkezésünkre áll. Tótkeresztúron 1542-ben 294 lakó élt 47 háztartásban, azaz háztartásonként 6,25 fő.

7 A 7 évvel későbbi rovásadó-összeírás szerint a községnek 11,5 portája, 20,5 más egysége (és 2 pusztatelke) volt. Ha a zsellérek, új telepesek, szolgák meg a bíró személyét l-l családfőnek tekintjük, a majorságokban pedig 2-2 főt feltételezünk, akkor 1 portára kb. 2 családfőnek kellene jutnia — természetesen csak akkor, ha a népességszámban 7 év alatt nem állt volna be változás. Azonban 5ös családlélekszámmal kalkulálva 1 portára több mint 3 családfő esik. Az összeírásból ismert birtokos családok, testületek nagyobbik fele (74 közül 38) már legalább az előző század óta honos volt a megyében (többnyire ugyanott, ahol az utódok jószága 4 Táblázatainkon az „ip." rovaton. 5 Balf, Rákos 3, Meggyes, Leupuspach 2, Agendorf 4, Bondorf 2, Harka, Füles, Alsópulya. 6 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.). comit. Sopron. 7 Hunyadi I.: A Sopron megyei Keresztúr lélekösszeírása 1542-ből. (Történeti statisztikai tanulmányok 4.) Bp. 1980. 159—172. 664 -