Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Somogy megye 1549
korábban tekintélyes számú megyei szegény nemesség (1542-ben még 359 családfővel) 1 tömegesen vándorolt el innen, miután hódolt földön egyáltalán nem számíthatott kiváltságai megtartására. Porta % 100 portán felüli birtokok 534 43,4 11—100 porta közti birtokok 398 32,4 0—10 porta közti birtokok 297 24,2 Összesen 1229 100 Az 1530 óta gyakran ismétlődő török és magyar hadjárások, de különösen a Siklós, Pécs, Székesfehérvár elestét (1543) követő tömeges elbujdosás nagyon meggyérítette a hódoltságnak alá nem vetett lakosságot is; az összeírás 24 helységet jelez elhagyottnak, legnagyobb részüket éppen a hódolatlan területen, ott is főként a Balaton délnyugati szöglete alatti tájon. A telekpusztulás nagyobb méretű folyamatát ugyanakkor mindenekelőtt a hódolt területen vették számba: az a 31 helység, amelyben 5-ön felül volt a pusztatelkek száma, 3 kivételével mind ebbe a zónába esett; a legtöbb puszta házhelyet (22-t) Segesden regisztrálták. A pusztulás különös erővel sújtott 10 kisbirtokot, a nagyobbak közül pedig Nádasdi Tamásét; bennük a megüresedett telkek portákhoz viszonyított aránya jóval meghaladta a megyei átlagot. Ezzel szemben nem érintette a pusztulás a 3 egyházi jószágot, Bornemisza Pál veszprémi püspök faluit és számos kisbirtokosét. A nagyobb földek urai kevés vagy közepes veszteséggel kerültek ki az elnéptelenedés folyamatából, akárcsak a kicsiny földü családoknak mintegy a felerésze. 21 helységben írtak össze új telepítésű portákat, köztük szinte minden módosabb birtokos földjein, de nagyobb erőfeszítéseket ilyen arányban inkább néhány kisbirtokos tett (Deseő Mihály, Kecskés Pál, Nádasdi Ferenc, Rajky Gábor, Székely Ferenc és a marcali plébános). A Dráva közelében két újonnan alapított helységről is megemlékeznek, egyikükről ugyancsak szerény vagyonú nemesúr (Porkoláb) területén, a másikról Dersffyén. A pusztulással párhuzamosan folyt a lakott jobbágytelkek gazdáinak elszegényedése; ennek a folyamatnak is elsősorban a kis- és középbirtokok jobbágyai estek áldozatául (köztük Dersffy Farkas, Nádasdi Tamás és Várday Zsigmond embere), míg a 4 legnagyobb birtoktest, 2 egyházi személy és néhány kisbirtokos úrbéresei kevesebb kárt szenvedtek. Zselléreket csupán Báthorinál és a Szlavóniában (korábban Somogyban is) tekintélyes birtokkal rendelkező Fáncsy Györgynél írtak össze. A Fáncsy család egy másik tagja, János tartotta az összeírásban említett egyetlen allodiális telket (curia nobilitaris, Balatonberényben). Béresei, valamint iparosai (pékek, molnárok, kovács, ács, mészáros) a kiemelkedő birtokosoknak voltak. (Allya Mátyásnál: 4 béres, 1 iparos, Bornemisza Pálnál: 4 béres, 3 iparos, Szalay Kelemennél: 2 iparos, Török Jánosnál: 4 béres, 2 iparos, Bornemiszánál ezen kívül 8 kapuőr, Töröknél 2 lovász.) A kisebb családok közül csupán 3 tartott ilyen alkalmazottakat (Litteratus Bálint: 4 bérest, Nóvák János: 3 bérest, Beleznay Farkas: 1 lovászt). 2 Elsősorban ugyancsak a jobb módú uraknak volt módjuk jobbágyaik felszabadítására: 14 birtokosnál írtak össze libertinusokat, közülük 7-üknél (Allya Mátyás, Bornemisza Pál, Fáncsy György és János, Komornik János, Perneszy Ferenc, Szalay Kelemen) egyen felüli számút. 3 1 Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XXXIX. 2 A béreseket, a lovászokat és a kapuőröket a „szolg." rovat alatt lehet megtalálni. 3 Az „egyéb" rovatba a szabadosokon kívül csak 1 berzencei vámos került.
