Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Somogy megye 1549
A megye számos, egykor gazdag mezővárosa közül Báthori Andráséi maradtak a legnépesebbek: Kálmáncsehi, Segesd és Lábod: az elsőben 200 portát, a másodikban 31 portát és 32 szegényt vettek számba. A többi 21 város lakossága — Marcali, Komár és Atád kivételével — már csak igen kisszámú volt 4 és jó néhány falu mögött szorultak háttérbe. Az utóbbiak közül legtöbb lakosa Csokonyának és Csornafalvának (ugyancsak Báthori-birtokoknak) volt. (Az előbbinek 25 porta és 19 szegény, az utóbbinak 18 porta és 22 szegény.) 5 évvel a rovásadó-kimutatás után olyan török adójegyzékek készültek, amelyekbe Somogy megye számos községének adózóit is fölvették. 5 75 település török és magyar ( 1554-i defter-, illetve 1549-i dica-) adatainak összevetése arra utal, hogy a megye adóztatható lakossága a két adatfelvétel közti időben erősen visszaesett (az 1570-es évekre azután újból jelentősen meggyarapodott). Az egybevethető helységekben a magyar adószedők 608,1 portát (azonkívül 542 szegény, 17,5 új telepes és 2 egyéb kategóriába tartozó családfőt) írtak össze, a török defterekbe pedig 5 évvel utóbb ugyanott mindössze 559 adózót vettek föl, azaz még a magyar porták mindegyikére sem jutott l-l töröknek adózó családfő. A defteradatok ezek szerint itt nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel a portánkénti családfőszámokat megközelíthessük. A megye 108 ismert birtokosa közül 55-ről állapítható meg, hogy hasonló nevü elődei legkésőbb már a 15. században helyben birtokoltak (a babocsai plébánost is közéjük számítottuk). A nagy birtoktestek tulajdonosai közül a Báthori család már az előző évszázadban megszerezte itteni földjei jelentős részét, az Allya család 2 tagja azonban a friss vagyonszerzők közé tartozott: főleg az egykori Tamási-Héderváry- (utóbb Újlaky-, Zopa-), azután Anthimi- és Móricz-birtokokból, valamint egyházi testületekéből (zselici apátság, veszprémi püspökség) alakította ki uralmi területét. A közepes nagyságú birtoktestek urai közül Nádasdi Tamás házasság útján lépett a Kanizsay-örökségbe. Szalay Kelemen, úgy látszik, katonai karrierre támaszkodva a Forsterek berzencei uradalmát szerezhette meg, Székely Lukács a HéderváryÚjlaky örökségből részesült, Tahy Ferenc pedig a fehérvári káptalan földjeihez jutott hozzá. A többi középbirtok ura legfeljebb korábbi területét gyarapíthatta. A 10 portánál kisebb földön gazdálkodók közül több mint 20 család került ide Mohács után (felerészük csupán 1-2-3 portás apró birtokra); közülük Gyulaffy, Magyar Bálint és Zolthay katonai pályán emelkedtek föl. A középkorban Somogyba beköltöző családok többsége a szomszédos megyékből érkezett. 4 A többiek: Babócsa, Bélavár, Bonnya, Csurgó, Hedrahely, Hetes, Igal, Mesztegnye, Pata, Somogyvár, Szentpál, Szenyér, Sziget, Zákány. 4 városka be sem került az összeírásba (Kőröshegy, Szakácsi, Tur, Valkó). 5 Káldy-Nagy Gy.: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. Bp. 1960.
