Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Zemplén megye 1549

ZEMPLÉN MEGYE 1549 Az 1549. évi zempléni rovásadószedők működési területe alig különbözött a megye sok évszázadon át szinte változatlan területétől. Csak a később Sáros megyébe tartozó Hermány és Bisztra számbavétele jelentett többletet, valamint az Ung megyei Sztavnáé. Néhány falut érintő megyehatár-változások csupán a múlt század második felében következtek be, egyrészt Abaúj megye felé, Zemplén javára (a Biste—Mikóháza közti terület Abaújtól való átcsatolása útján), másrészt Sáros és Zemplén megye határán (ott Kobulnica és Reménye környéke került Sároshoz, Sandái Zemplénhez). A megye északi hegyvidékeinek számos települése az összeírás idején még legfeljebb alakulóban volt (különösen az északkeleti megyezugban, Szinnán túl). Kívülük és néhány szórtan fekvő helységen kívül csupán a megye középtájának egy-két jelentősebb birtoktestét hagyták ki az 1549. évi számbavételből: a Nagymihályi- és a Buthkai-atyafiság jószágát az Ondavától keletre a megyehatárig, kb. Sztára és Deregnyő vonala közt (mintegy 30 helységet), továbbá Gálszécstől északra, valamint Bodzásújlak környékén mintegy 15 települést; az utóbbiak â Csapy és vele rokon, valamint más kisebb családok kezén voltak. Zemplén megye legnagyobb birtokteste a 16. század közepén Perényi Gábor abaúji főispáné, a későbbi tárnokmesteré, majd országbíróé volt: 490,5 porta tartozott hozzá, 93 helységben. A sztropkói uradalom a megye északnyugati szögletében egy tömbben feküdt, a többi föld kisebb foltokban a Bodrogköztől északra (Szécs, Terebes, Patak, Újhely, Tolcsva és környékük), magán a Bodrogközön és a megye legdélibb szögletén. Tekintélyes birtok jutott Serédy Gáspár főkapitánynak is, 333,5 porta, 35 helységben; elsősorban a Hegyalján (Tokaj, Tállya, Tarcal és környékük), a Bodrogköz közepén, valamint e két említett tömb közelében fekvő kisebb birtokszigeteken. A nagyságban soron következő jószág Homonnay Imréé, János király egykori tárnokmesterének fivéréé volt, 314,5 portával, 83 helységben: a megye északi részén terült el (a homonnai uradalom, a hozzá kelet és nyugat felől csatlakozó számos uradalmon kívüli helységgel, valamint délebbre 3 Ondava-parti településsel és Zemplén oppidummal). Ezen a hatalmas területen Imre, bár nem egyenlő arányban, testvérével, Györggyel és néhai testvérének, Antalnak az özvegyével osztozott (az előbbire 165 porta esett, 73 helységben, az utóbbira 183 porta, 67 helységben). Az akkor már több évszázados bárócsalád e 3 tagja együttesen 662,5 portának volt ura. Báthori György, a tárnokmester öccse 227,5 portát birtokolt, 46 helységben: a csicsvai uradalom, valamint az azt kiegészítő környező Báthori-helységek a megye nyugati szegélyén helyezkedtek el, 2 helység kivételével eléggé egységes tömbben. Valamennyi itt felsorolt nagyúr országos birtokállománya egyenként is meghaladta a 300 portát (Homonnay Györgyöt és Homonnay Antal özvegyét nem számítjuk közéjük). 30Maksay 1033