Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Zemplén megye 1549
17 volt a 11—100 portával rendelkező zempléni birtokosok száma és 65 a legfeljebb 10 portával rendelkezőké. A közép- és kisbirtokok gazdái közé számított a 2, már említett nagyúri család l-l tagja is: Perényi Gábor édesanyja, a nemrégen elhalt Perényi Péter erdélyi vajda özvegye, valamint Serédy Benedek, Gáspár fivére. Nem sokkal utóbb került a bárói rendbe Horváth Márk (a későbbi szigetvári kapitány és főispán), aki egyik faluján atyafiával, Horváth Györggyel osztozott; Pethő Gáspárnak fivére, János nyerte el, másfél évtizeddel utóbb, a zászlósúri méltóságot. A Ráskay család egy tagja, Balázs, a Mohács előtti években lett tárnokmester. Zemplén további vezető tisztségviselő vagy más módon kiemelkedő famíliái voltak az Alpáry, a Bacskay, a Hotykay, a Monoky, a Némethy, a Soós, a Szemere, a Tarkányi, a Tomory, a Varkocs és Vékey. A megye egytelkes nemeseiről másik egykorú rovásadó-összeírás tájékoztat, 26 ilyen nemest sorolva föl név szerint, 11 helységben, amelyek egyrészt Zemplén középső, másrészt legdélibb zónájában helyezkedtek el. 1 A 6 egyházi testület, illetve személy mindegyikére közepes nagyságú, legalább 10 portányi birtoktest jutott (az egri püspökre, a szepesi káptalanra, illetve prépostjára, a leleszi konventre, 2 pálos rendházra, valamint a homonnai plébánosra). Együttesen az egyháziak 120 portát (a megyei porták 5,4%-át) tartottak kezükben. Porta % 100 portán felüli birtokok 1714 77,3 11—100 porta közti birtokok 276 12,5 0—10 porta közti birtokok 226 10,2 . Összesen 2216 100 Zemplén megyét a pusztítások eléggé megkímélték, s így 1549. évi pusztatelkeinek száma sem volt több 182-nél. 15 tokaji jobbágytelek égéskár miatt állt pusztán; egy Szerencsen rombolás miatt (destructa), 27 telek pedig (9 helységben) haláleset folytán. 2 A nagybirtokokra jóval kevesebb elhagyott telek esett, mint amekkora a portái aránya volt; csupán Serédy néhány helységében állt sok telek lakatlanul. A közép- s még inkább a kisbirtok ezzel szemben portaarányán felül részesült a pusztatelkekből (az előbbiek közül különösen Monoky Ferenc, az egri püspök és szepesi káptalan; a káptalannak egyedül Olaszliszkán 13 pusztatelke volt). Ugyanakkor azonban mindkét birtokoskategória számos családjánál egyáltalán nem találtak elhagyott telkeket. A megye északi, védettebb részén viszonylag kevesebb porta állt üresen. Az a föltehetőleg lakatlanul maradt 6 helység, amelyeket „porták nélkül" találtak az összeírok, az egyetlen Hernád-parti Kak kivételével mind a hegyvidéken került összeírásra (Giglóc, Grozóc, Nikapolya, Tarbaj, Vidrány). Az igen nagy számú (1524) zempléni zsellér eléggé egyenletesen oszlott meg a birtokkategóriák között, de a nagybirtokra valamivel kevesebb, a kisbirtokra több jutott a maguk portaarányánál. Számos kisbirtokos csupán zsellérekkel gazdálkodhatott, minden jobbágy nélkül (Kisfalun pl. csak 13 zsellér élt), és a helységek, amelyekben a zsellérek nagy túlsúlyban voltak (így Alsóhorbok, Kistárkány, Láca, Ladmóc, Zétény), ugyancsak elsősorban a szerényebb nemesek jószágán feküdtek. (Nem egy törpebirtokosnak ugyanakkor kizárólag jobbágyai voltak.) Jelentős 1 Boly: 3, Cséke, Nagygéres, Kisrozvágy, Abony: 6, Hernádnémeti: 2, Sisár: 2, Kak: 3, Legyesbénye: 4, Ladamóc: 2, Upor: 2. Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum 1549. LVI. 2 Cserne: 3, Sárkány, Leányvár: 5, Kiscigán, Monok: 8, Csernahó: 3, Kistoronya: 2, Imreg: 2, Zamutó: 2.
