Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Szepes megye 1549
A számbavétel során jelentősebb egyházi birtokot találtak a szepesi káptalan, a lehnici karthauziak és a landecki Szentsír-lovagok kezén, kisebbeket egy másik karthauzi rendház és egy plébános birtokában; együttesen 138 portát (a megyeiek 13,2%-át). Késmárk és Lőcse város polgárai 94,5 portát mondhattak magukénak (a porták 9%-át). Porta % 100 portán felüli birtokok 359 34,3 11—100 porta közti birtokok 630 60,3 0—10 porta közti birtokok 56 5,4 Összesen 1045 100 A kisszámú (58) pusztatelket Báthori nagybirtokán és a középbirtokok egy részén írták össze (nagyobb arányban Laszky, Horváth, Görgey és a landecki lovagok jószágán). Túlnyomórészt a megye nyugati felében koncentrálódtak, különösen a Poprád völgyében, ahol csupán Millenbach, Kakaslomnic és Hundsdorf — egymással szomszédos — településeken 17 égéskárosult telket vettek jegyzékbe. A megyei puszta telkek nagyobbik fele (38) esett a tűzvész áldozatául (12 helységben). A nagyszámú (644,5) szepesi zsellérből az átlagnál több jutott Báthori nagybirtokára és néhány közép- meg kisbirtokra (Polyánkay Ferenc, Kissel, Segnyey és másokéra); a községek közül Almáson, Káposztafalván és Szentlőrincen lakott jelentősebb zsellértömeg. Ezzel szemben csupán néhány igen szerény méretű birtoktestről hiányoztak teljesen, ugyanakkor néhány népesebb településről is (Gölnic, Krompach, Szomolnok, Wagendrüssel stb.). „Szegény" jobbágyot együttesen is csak 20-at írtak össze, 2-nél nagyobb számban csupán Báthori, Laszky és Lőcse város jószágán. A 36 új telepítésű jobbágy 1/3-a Báthori-birtokon lakott (12), a többiek, eléggé szórtan, 9 közép- és kisbirtokos faluiban. A megyében számon tartott 95 szénégető 2 mind a bányavidéken élt: 90-en Báthori bányavárosaiban (Gölnic, Krompach, Svedlér, Szomolnok), illetve a hozzájuk tartozó 2 községben, 5-en pedig Máriássyné birtokán (Wagendrüsselen és Teplicán). Az „egyéb" rovat alá fölvett személyek (69,5) mindannyian bírók voltak. A Szepesség 36 középkori királyi, bánya- és mezővárosából 18 — mint már említettük — nem kerülhetett be a rovásadójegyzékbe, a többiek nagyobb részét „11 város" néven tartották számon; Gölnic, Krompach, Svedlér és Szomolnok a bányavidék városai voltak (mindkét csoport Báthori kezén). Wagendrüssel és Márkusfalva Máriássyné birtokán feküdt, Ófalu pedig a lehnici karthauziakén. Legnépesebbnek az összeírok Káposztafalvát, Gölnicet és Ófalut találták (az elsőben 24 portát és 33 más egységet, a másodikban 16 portát és 41 más egységet, a harmadikban 25 portát és 17 más egységet írtak össze). Viszonylag népes város volt még Smizsán, Szomolnok, Eisdorf, Nagyszalók és Harikóc; valamivel kisebb Krompach, Svedlér, Csötörtökhely, Wagendrüssel, Odorin és Millentach; s a legkevésbé jelentős Illésfalva, Welbach, Márkusfalva és Quirin. A többi település közül Almáson, Hranovnicán és Kakaslomnicon élt a legtöbb lakó (portáik és más egységeik együttes számát 30-on felülinek találták), de ez az együttes szám további 12 helységben is meghaladta a 20-at. 2 Az „ip." rovatba kerültek.
