Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
az mi bizonyságunkat, hanem azt mondta, hogy mi afféle nömös emberrel bizonyécsok, ki nem pénzen vett nömösséget és ki nem felesége után nömös, hanem kinek királ ü maga adott nömösséget". 282 A nemesi származást bizonyító jelvények, mindenekelőtt a címer, a címeres pecsét ugyancsak a 15. század második felében nyertek fontosságot. Nemzetségi, családi címerek ugyan már századokkal korábban is használatban voltak, de az uralkodótól adományozott lovagi címer európai divatja csak Zsigmond király óta kezdett nálunk terjedni, és csak a század végén hoztak rendelkezéseket a szolgabírók vagy az eskütársak kötelező címer- (pecsét-) használatáról. Feltűntek, majd mindenütt egyre szaporodtak a birtoktalan „armalisták". 283 A címerek pedig utóbb megjelentek a pecséteken kívül — reneszánsz díszítő elemként — zászlókon, gyűrűkön, pajzsokon, vérteken, a falakon, függönyökön, szőnyegeken, edényeken és a síremlékeken is. A státusszimbóluménál több, gyakorlati funkciójuk volt harcban, harci gyakorlaton, párbajban. 284 Szokássá vált családok egybefonódását címermotívumok .átvételével vagy címeregyesítéssel is kifejezésre juttatni. 285 A nagyurak kiemelt társadalmi helyzete tükröződött az útjaikon velük tartó kíséret (úri és szolganép) nagyságán is. Ha Perényi nádor és felesége 1516-ban 5 hintón (hatlovasokon) utazott, akkor nádor utódai is aligha adhatták alább. 286 Az urat, családtagjait és kíséretét szállító hintókat társzekerek követték, konyhaszerszámmal és más holmikkal rakodva. 287 Nádasdi így intette a feleségét: „Az te néped kétfelé létérül nekem az tetszik, hogy valahol jársz házaidba jelesben az hol sokáig lész, minden népeddel együtt légy; errül mikor isten haza viszen, többet szólunk." 288 Gondolt a nádor az utazás biztonságára is: 1558-ban írta, ugyancsak a feleségének: „Továbbá im küldtünk egy lakatot és egy reteszt fejével egybe, kit magaddal viselj, hogy mikoron történik úton járnod és valamely jobbágyodnál megszállanod, mindjárást rávethesd az ajtóra, hogy marhád bizvásban lehessen az házban." 289 A nádor Sárváron tartózkodó nővére, Majláthné szükségesnek vélte, hogy Erdélybe való bemenetele esetén ott élő fia 100 vagy 200 lóval vonuljon ki elébe. 290 Állandó kíséret kellett már a nagyúri ifjaknak is külföldi egyetemeken való tartózkodásuk idejére. A család fényét, gazdagságát legjobban a nagy családi ünnepségek alkalmával lehetett csillogtatni, mindenekelőtt lakodalmakon. Nádasdiék udvarában az esküvők előkészítése során asztrológiai szakvéleményt is kértek a szerencsés és nem szerencsés napokról. 291 Meg kellett állapodni az egyházi szertartás dolgában (Podmaniczkyék 1543-ban ritu sancto Romano tartandó esküvőjükre hívtak), 292 s nem utolsósorban elő kellett teremteni a szükséges anyagiakat, hogy a nagyúri esküvőre meghívott 70—80 előkelőség a maga családtagjaival és nagyszámú kíséretével együtt megfelelő ellátásban és ajándékokban (gyűrűk, ingek) részesülhessen. 293 Ki kellett jelölni a vőfélyt és más lakodalmi funkcionáriusokat, majd gondos válogatás után elküldeni az írásos meghívók tömegét. 294 Ha a királyt is meghívták, mint Thurzó Ferenc magát Ferdinándot 1562282 400 magyar levél 357. 283 Bónis: Hűbériség 476—478. 284 Jakab E.: Kocsárdy Gálffy János és Báthoriak. Századok, 1895. 788. — Fügedi 13—14. NT csal. lev. 30., (Széchy-címeres paplan) — Arch. Nád. Lev. Sárkány Antal Nádasdi Tamáshoz 1550. okt. (címermetszés tálakba) — M. hölgyek 5. (címerleírás közlése levélben). 285 Takáts: Magyar nagyasszonyok 71. — HO II. 452—456. 286 Takáts: Magyar nagyasszonyok 69. 287 NT csal. lev. 53. 288 Uo. 43. 289 Uo. 26. 290 Uo. 144. 291 Komáromy 1904/Péchy, 575—576. 292 Podmaniczky oki. III. 270, 271. 293 NT csal. lev. 48—51. 294 Uo. 218. — Komáromy 1905. 99—100.
