Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Nemegyszer a dominus került nehéz helyzetbe, nem találva alkalmas embert az éppen gazdátlanul maradt funkcióra; Ládonyi Demeter, Zomor János személynök veje fáradságos utánajárással még deákmüveltségű embernél is próbálkozott, hogy apósa mellé elszerezze őket, de egykönnyen nem ért el eredményt. 241 A fiatal Nádasdi Ferenc kapott az alkalmon, hogy egy német meg egy latin és valamelyes olasz tudással rendelkező inas elszegődött volna a családhoz, hiszen éppen nyelveket tudó szolgára volt szükségük. 242 A régi úrtól való elszakadás nem ment mindig olyan simán, mint ahogy Zernegh János a fehérvári préposttól elszakadhatott. 243 Révay Zsófia rossz néven vette Gergely deáktól, hogy, esztendeje kitelvén, „engemet úgy el hagya, mint egy megszedett szőlőt". 244 Oláh Miklós messze idegenből, Mária királyné németalföldi udvarából is kemény szavakkal förmedt rá itthoni udvarbírájára, annak hűtlenkedése miatt. 245 A hűségre alapozott kapcsolatok tárgyszerű rögzítése, nemegyszer bizonyos fokú elüzletiesedése éppen ebben a században indult el. Erre utalnak a meghatározott számú ló tartását rögzítő szerződések, s a számos jegyzék a szervitorokról meg járandóságaikról. Ahogyan a nagyúr tekintélyét nem utolsósorban az udvarában forgolódók számán mérhették le, úgy az utóbbiak — a szerviensek — is főként ruházatukkal meg szolgáik, lovaik számára igyekeztek presztízsüket tartani és egymással versenyre kelni. Paksy János Nádasdi gondviselését — elsősorban az anyagi természetűt — kérte ahhoz, „hogy te kmed szolgái kezet én se lennék alább". 246 Az úrtól pénzt, fizetséget várók legtöbbször arra hivatkoztak, hogy nehéz „mind szolgálni s mind szolgát tartani", hogy „mind én magam, mind szolgáim igen ruhátlanok", hogy nincs mit adniuk szolgáiknak, „mert szolgát kell tartanom, az szolga meg várja az övét". 247 A szervitorok zöme a nagyúri birtokok szomszédságában gazdálkodó közép- és kisbirtokos nemesek közül került ki, gyakran anélkül, hogy saját gazdaságát feladta volna. A nádor familiárisainak az a 60 tagú csoportja, amelyik 1557-ben Nádasdi Kristóf kapitánysága alá volt osztva, 50 családhoz tartozott, s e családok mintegy fele részének nevét megtalálhatjuk Sopron, Vas és Zala megyék egykorú rovásadójegyzékeiben, az egytelkes, illetve birtokos nemesek közt, néhány esetben magukét a familiárisokét is. (Erre a 3 megyére esett a nádor birtokainak túlnyomó része.) Valószínű azonban, hogy nem csupán ők, hanem a többiek is ebből a rétegből származtak. 248 Kivételképp jobbágyokat is bevettek a familiárisok közé, akik útja azután ezen keresztül vezetett az osztályukból való kitörés felé. 249 A familiárisi szolgálat egyre felfelé ívelő lépcsőfokain át vezetett a korszak számos ismert nagy karrierjének útja. Zápolyai familiárisai már közvetlenül a trónfoglalás (1526) után nagy számban emelkedtek főispánságra. 250 Perneszith György Bakócz Tamás és érsek-utódai ben Zichynek siránkozott: „nincs ki soha mellettem egy szót es szóló féember, mast kedeglen az világ úgy jár, hogy az kit komendálnak a fé emberek úrnál, az mehet elő dologban." Uo. 60—62. 241 Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Győr—Bp. 1865—1891. (alább: HO) I. 412—413. 242 NT csal. lev. 187. 243 Sörös 1906. 105. 244 M. hölgyek 8. 245 „Non possum cogitare, an potes duobus esse obiigatus? An duobus servire? Quid mihi debeas, qua obligatione sis adstrictus, bene scis, scilicet fidei et eius, qua est adstrictus officialis domino suo, donec finem servitii fecerit. Quare non puto te honoris tui fuisse oblitum. Nam si id, quod non credo, fecisses, vide qua facie inter amicos degere posses et quid de te non modo cogitare, sed dicere possent." Oláh Miklós. II. Lajos és Mária király titkára levelezése. Közli: Ipolyi A. Bp. 1875. Magyar történelmi emlékek I. oszt. 25. 373. 246 Mályusz: LK 1924. 67—68. 247 Komáromy 1905. 91—92, 103—105. — Mályusz: LK 1928. 68—69. 72. 248 Arch. Nád. Lev.: Sennyei Ferenc Nádasdi Tamáshoz írt 1557-i levele mellett: Numerus et racio dnorum et familiarium sub capitaneatu dni Christophori Nádasdi existencium. Hasonló arányok adódnak Batthyány Ferenc 1568. évi hópénzeseinek a rovásadójegyzékkel való egybevetésekor: Batth. Körm. Nr 42. 249 Bónis: Hűbériség 221. — Varga 107. 250 Barta: Száz. 638.
