Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
egyik násfája Zrínyitől való volt (1580), 122 Kendy Ferenc erdélyi vajda második felesége egy Fráter Györgytől kapott zaftrgyürüről és Izabella királynétól kapott aranyláncokról végrendelkezett (1551). 123 Legnevezetesebbek mégis a hadisikerekért Károly császártól adományozott aranyláncok voltak. A győztes schmalkaldeni háború magyar tisztjei közül többen is részesültek ilyen ajándékból (1547). 124 Nyáry Ferenc lovászmesternek, a huszárok parancsnokának, láttuk, Móric szász herceg adományozott ugyanakkor egy aranyozott ezüstkupát. 125 Thury György főkapitányt, a középbirtokosi réteg tagját egy későbbi hadi bravúrjáért jutalmazta a császár aranylánccal. 126 MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS. BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK Nagy figyelmet érdemel az urasági vagyon harmadik fő összetevője: az éppen korszakunkban lendületes gyarapodásnak indult majorságállomány a majorokban tartott állatokkal, felszereléssel és oda betakarított terményekkel, valamint a részben a majorokhoz tartozó, részben közvetlenül a birtokközpontokból irányított saját üzemű szántó-, rét-, szőlő- és erdőterületek. Az allodiális földek Európa egyes tájain időről időre már a középkorban fontos szerephez jutottak, 127 de a közép-kelet-európai zónában csak a 15. századtól növekedett meg a jelentőségük, magyarországi sorsukat — elsősorban a 16—17. századit — az utolsó évtizedek irodalma elég részletesen nyomon tudta követni, fölfedve elterjedésük mozgatóokait, irányát, terjedelmüket, foglalásos és más eredetüket, művelési ágaikat, az úrbéres földekhez viszonyított méreteiket, gazdáik társadalmi helyzetét, a rajtuk élő meg az őket irányító személyzet munkáját és életkörülményeit, a robot- és bérgazdálkodás arányát. 128 Rovásadó-összeírásainak valamelyes — bár távolról sem kielégítő — áttekintést adnak a hazai majorsági gazdálkodás 1550 körüli helyzetéről. Az az 584 egység, amely kimutatásainkban „allodiumnak" minősül, távolról sem reprezentálja kielégítően az ország majorsági állományát. Éspedig nem csupán azért, mert számos megye adatai teljességgel hiányoznak belőle vagy feltűnően fogyatékosak, hanem azért is, mert az egykori szövegben allodiumnak, domus allodialisnak nevezett egységeken kívül ide kellett sorolni számos curia nobilitarist is. És jóllehet a curia — akárcsak a domus allodiális vagy a domus domini — természetszerűen a házhoz tartozó földet is jelenti az ott folyó gazdálkodáshoz szükséges épületekkel és legtöbbször családos szolgákkal, tehát joggal tekinthető majorsági gazdákodás színhelyének, az ilyen „nemesi kúriák" egy része mégis aligha különbözött az egytelkes nemesek kicsiny gazdaságaitól, amelyeket pedig sok megyében külön jegyzékekbe vagy — az ittenitől eltérő megjelöléssel — magukba a rovásadóösszeírásokba foglaltak. 129 Végül is az „allodium" rovatba fölvett egységeknek mintegy a fele része ilyen „egytelkes" majorságnak tekinthető. 130 122 Odescalchi A.: Gersei Pethő Sára ingóságainak jegyzéke. Századok, 1873. 63—65. . 123 Károlyi Á. 747—750. 124 Istvánffy 182. s köv. 125 Lib. reg. II. 1554: Nyáry végrendelete. 126 Eör-Darmay 721—727. 127 Duby, G.: L'économie rurale et la vie des Campagnes dans TOccident médiévale. Paris, 1962. I. 165. s köv. 128 Maksay 1958. 23. s köv. — Szabó I. 1948. 177. s köv. — Urbáriumok XVI—XVII. század. (Szerk. és bev. Maksay F.) Bp. 1959. (alább: Urbáriumok) 31. — Pach Zs. P.: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a 15—17. században. Bp. 1963. (alább: ' Pach Zs. P.) 152—154. — Zimányi V.: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a 16—17. században. Bp. 1968. (alább: Zimányi 1968) 27—31. — Zimányi 1962. 38—39. — A régebbi irodalomból különösen Komoróczy 61. s köv. 129 Ezeket a curiákat tehát az egytelkes nemesek számbavételénél is figyelembe vesszük, adatszerű besorolásuk azonban csak itt volt lehetséges, hiszen a kisnemesi „curiák" a legtöbb megyében nem választhatók el a közép- és nagybirtokosokétól. 130 Közéjük kellett sorolni a sztropkói „város házát", Serédy Gáspár két urasági kocsmáját Pozsony megyében vagy öt prebendárius házát is Huszton. — Az „all." rovat egységeinek kétféle típusára lásd a megyei bevezető szövegeket.
