Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bevezetés

Országh, Perényi, Podmaniczky, Török), (12 családfővel) 3 emelkedett ki a Mohács előtti évtizedekben (Bajony, Bakyth, Fugger), (4 családfővel, illetve a Fuggerek esetén családközösséggel) és 6 család karrierje kapcsolódott az új uralkodó(k)hoz (Csoron, Nádasdi, Nyáry, Salm, Serédy, illetve János király alatt Fráter Gy.) (7 családfővel). A legnagyobb világi birtokosok közt írtak még össze 2 özvegyet is: az Anjou-korig visszanyúló múltú Drágfy család, illetve a Mohács előtt feltört Thurzó família birtokait tartották kezükben (az utóbbi, Székely Magdolna, akkor már Thurzó Elek utáni házasságából is özvegyi sorsra jutott). 1521 után erőteljesebbé vált a hódoltság elől menekülők észak felé törekvő áramlása. Ez a folyamat legkorábban (már az előző században) Temes, Krassó, Keve és Torontál meg Bács és Bodrog megyékben indult meg. Ott a királynak voltak igen nagy birtokai, s rajta kívül a közép- és kisbirtokosságnak is az átlagosnál több; a nagyobb uradalmak tulajdonosai közül a Geréb, Kórógyi, Rozgonyi és Szoby famíliák legkésőbb az országos katasztrófa utáni években kihaltak. A megmaradó kisszámú családnak (Csáky, Czobor, Dóczy, Lévai Cseh, Maczedóniai, Országh, Várdai stb.) az uralomváltás miatt vagy más országrészekbeli védettebb birtokaira — esetleg újonnan szerzettek — kellett vonulnia, vagy ha maga nem lakott odalent, akkor is lemondania hódolttá vált jószágállományáról. A BIRTOKSZERZÉS MÓDJAI A tartósan helyben maradó birtokosoknál nehezebb nyomon követni azokat, akik a Mohácsot megelőző 1—2 évszázadban, majd a hódoltság kezdeténmint beházasulók, rokonok, familiárisok, birtokvásárlók vagy adományozók tűntek föl újonnan szerzett földjükön. Vonulási irányukról — elsősorban a régebben érkezett kis- és középbirtokosokéról — csupán hozzávetőleges kép nyerhető az említett helytörténeti feldolgozások meg a származási helyre utaló családnevek alapján. Az eredmény igen szerény: ahogyan bárki adatok híján is sejtheti, a jövevények nagy többsége a szomszédos megyékből érkezett, országhatár mentén néha a túlsó oldalról is. Megfigyelhető még a szoros kapcsolatban állt megyék egymás közti élénk, bár gyakran egyoldalúvá váló birtokoscseréje (így Szepes és Sáros, Ung és Zemplén esetében), a kicsinyek kötődése nagy szomszédaikhoz (pl. Tornáé és Kis-Honté Gömörhöz, Krasznáé KözépSzolnokhoz). Megfigyelhető továbbá néhol a dél-északi irányú mozgás (pl. Sopron, Pozsony és Gömör megye felé), máskor nyugat-kelet irányú (az északi Partiumban), mindez részben a török miatt is. Amint az ellenség a közvetlen közelségbe jutott, újabb nagyobb számú hullámok indultak Szlavóniából vagy a déli megyékből biztonságosabb tájakra: a Dél-Alföldön messziről érkezett famíliák kaptak átmeneti szállást.

11 Aki tehette, a Balkán földönfutóvá vált nagybirtokosai közül is hozzánk igyekezett. A Bakyth testvérek, odahagyva Kragujevác környéki hatalmas uradalmaikat és várukat, 1526-ban nyertek 3 magyarországi megye földjén fekvő domíniumokat, a jószágvesztésre ítélt Héderváry Ferencéit.

12 Batthyány Boldizsárnak a 15. században még a szlavóniai Kőrös megyében feküdtek tekintélyes jószágai, fia, Ferenc 1524-ben és 1526-ban már odafent Vas megyében rakta le a család uralmának hosszú időre biztosított alapjait, mialatt a szlavóniai jószág — akárcsak a DessewfTyek pozsegai javai és oly sok más — veszendőbe mentek.

13 A szegényebb nemességet gyakran még erősebb kényszer hajtotta: „Éhen is meghalnak egyesek" — írta egy 1550. évi jelentés a menekülők 11 L. Csánki II. 73. s köv. 12 Szentkláray J.: Bakics Pál, II. Brankovics György és Csernovics Arzén. Századok, 1910. 727. 13 Kovachich, M. G.: Scriptores rerum Hungaricarum minores hactenus inediti... Buda, 1798. (alább: Kovachich: Script.) I. 107—108. (Gregoriancz Pál) — Zimányi V.: A Batthyány család hagyományai. Századok, 1981. 1153, 1155.